Tulajdonképpen már csak 3 nap van hátra a finnországi létből. Ma végre látjuk Enelist, jön hozzánk Eurovíziót nézni. Utoljára szombaton fogunk találkozni.

Holnap elköszönök az olaszoktól és a francia lánytól. Csapunk egy búcsúszaunázást.

Szombaton megünnepeljük Diana szülinapját és megnézzük az Eurovízió döntőt.

Aztán vasárnap mennek Oroszországba Zoeval. Vasárnap kitakarítom a szobám és összepakolok.

Hétfőn reggel leadom a kulcsom a TOAS-nál, talán még lesz időm egy utolsót ebédelni az egyetemen, bár ki tudja, hogy két nagy csomaggal vállalkozom-e rá, délben indul a buszom Helsinkibe, délután 4-kor repülök.

Nyilván félek hazamenni, nyilván egy csomó kérdésemre nem kaptam meg a választ. Ha hazamegyek, azonnal minden erőmmel belevetem magam a feladataimba. Ha nincs elég, majd csinálok. Nem folyhat ki az idő a kezem közül még jobban.