Azt hiszem, kezdődik a farsang odalent. Ezt most nem a felszűrődő zenebonából tudom, hanem az imént páran végigmentek a folyosón, és minden ajtóra rávertek egyet egy műanyagpalackkal.

Mégsem öltöztem be, mert a lányok nem akartak velem együtt erőművészek lenni.

Őszintén szólva nincs is túl sok kedvem lemenni.

Az a baj az ilyen eseményekkel, hogy unatkozom. A társaság nagyja iszik és dorbézol, én ebből már kinőttem, meg sosem voltam az a típus, akinek a buliban a legfőbb program az ivászat. Most dolgom is van, amivel szüttyögök. Valószínűleg tiszteletemet teszem, de amint lehet, jövök is vissza a szobámba dolgozgatni, a szekrényből kidőlő csontvázakat visszapakolni.