A városban ma bolondballagás volt.

Francescával ebédeltünk, amikor meglepődve szólt, hogy nézzek hátra, mert valami furcsa dolgot lát. Még elkaptam egy teherautót, aminek a platóján emberek ültek, és felettébb lassan haladtak. Fogalmunk sem volt, hogy mi ez, semmilyen épeszű magyarázatot nem találtunk arra, hogy emberek miért ülnek egy szál pulóverben mosolyogva egy IFA Scania platóján -10 fokban. Még szerencse, hogy úgyis találkozunk Katjával, aki a Cultural Conversation-ös csoportunkban képviseli Finnországot, és majd őt kifaggatjuk erről a furcsa finn jelenségről.

Így is történt, Katja pedig elmesélte, hogy Tamperében most van a bolondballagás, ami úgy néz ki, hogy minden gimis végzős osztály végiggurul egy-egy teherautó platóján a Hämeenkatun, ami itt a főutca kb, mosolyogva integetnek az embereknek, és közben minden diák cukrokat dobál a járókelőknek.

Azért azt magam elé képzeltem, ahogyan egy víg, bár az előző esti bulitól kellően másnapos finn diák egy óvatlan dobással fejen talál valakit egy kőkemény salmiakkival.

És még annyit hozzátennék, hogy most az egész Hämeenkatut cukrospapírok borítják, de tényleg, mindenhol szemét van.