Itt vagyok, élek, I'm back, és így tovább.

Megpróbálom összefoglalni az elmúlt pár napot, mert vicces és/vagy érdekes sztoriból nincs hiány. Tuti, hogy egy pár elveszett menet közben, és észben kell tartani a blogírás/élménymegosztás alapvető szabályát: azonnal meg kell írni valamit, különben elfelejted.

Szerda. Szerdán punnyadt volt minden és mindenki, utolsó women's studies óránkon voltunk, épp kérdeztem valamit Editától, azt hiszem, az órával kapcsolatban, amikor faarccal közölte: I don't know. I don't care. Valami olyan röhögőgörcs jött rám ettől, annyira komikus volt a helyzet, és hát az, ahogyan ezt beközölte...kész.  Este a Finnish Culture and Society órán a finn média és telkom helyzetről volt szó. Az előadó cirka 85 diával készült a 90 perces előadásra, iszonyú lassan beszélt, úgyhogy ez a két faktor együttesen oda vezetett, hogy a 40. diától végignyomkodta az egészet, és semmit de semmit nem lehetett érteni, hogy mit miért mutat vagy hogy jön most a témához.

Szerda reggel amúgy utoljára találkozott a Cultural Conversation-ös kis csapatunk. Azért volt számomra külön érdekes ez a találkozó, mert Katja, a finn lány az előtte lévő pár napot Budapesten töltötte, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi a véleménye a városról. Nagyon tetszett neki a Széchenyi fürdő, bár el volt képedve, hogy a jegypénztáros annyit tudott mondani, hogy "van tiket-tú tiket" és kész, bármi mást kérdezett, megállt a tudomány. Ez rettentően ciki. Ahogy az is, hogy kérdezte: miért vannak szemétkupacok a bevezető utak mellett? Hát ööö izé, mert valakik oda teszik, a város meg nem viszi el...Alapvetően egyébként jó véleménnyel voltak a városról, pedig mennyi minden szuper dolgot nem is láttak! :)

Beszélgettünk más dolgokról is, aztán játszottunk Jungle speedet, és életemben először meg tudtam nyerni egy kört. Büszke voltam magamra.

Csütörtök, azaz tegnap. Reggel alig bírtam kimászni az ágyból, de muszáj volt, mert volt egy reggeli órám. Ezen a finn családpolitikai támogatásokat meg elméleteket vettük, és nagyon érdekes volt a számomra. Az önkormányzatoknak kötelező mindenki számára hozzáférhetővé tenni az óvodai ellátást, azaz az ehhez füződő jog mindenkit megillet, ez azonban nem azt jelenti, hogy az ellátás ingyenes lenne. A tanárunk is felhívta erre a figyelmünket, hogy egy csomó diák, akik más országból jönnek, nem értik, hogy hogy lehet az, hogy valami alapvető jog, de fizetni kell érte. Könnyű belátni: az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a férőhelyet, ha te el akarod ott helyezni a gyermekedet. De ez nem ingyenes. Egyedül akkor lehet ingyenes, vagy valamivel kevesebb, ha pl alacsony a fizetésed. Egyébként van lehetőség arra is, hogy otthon neveld a gyereked, ekkor kapsz valamennyi pénzt érte, kb kivásárolod a gyereked óvodai férőhelyét otthonra. Ez a hozzájárulás, amit az önkormányzattól kapsz, azonban kisebb, kevesebb, mint amennyibe a gyerek óvodai ellátása kerülne, így spórol az önkormányzat. A gyerek max 9 hónapos koráig lehet egy anya távol a munkaerőpiactól, hogy kapja az itteni gyedet, utána általában óvoda. Az ovik reggel 7-től délután 5-ig vannak nyitva, és vannak olyan helyek, ahol 0-24-es műszakban megy a gyerekfelügyelet. Rika, de fogadhatsz babysittert is a gyerek mellé, ekkor be kell menni a hivatalba, és ott írtok egy szerződést együtt, hogy helyetted a sitter lesz otthon a gyerekkel, és ezt is támogatják valamennyi pénzzel. És természetesen semmilyen megbélyegzés nincs, hogy nem vagy jó szülő, ha bölcsibe adod a gyereked.

Óra után ebéd, ahol Anna vette a bátorságot, és megkérdezte, hogy hogy hívják azt a kenyeret, amiért rajongunk. Barna kenyérnek látszik, de édes és nagyon-nagyon finom!!! A neve: perunalimppu. Valami krumplis a neve alapján. Ma vettem is egyet a boltban, de nem annyira édes, mint ami az egyetemi menzán van.

Tegnap este diákbuli volt az Onnelában (ami katicabogarat jelent), előtte szokás szerint a lányok szobájában gyülekeztünk, és megbeszéltük, hogy mindenki meg tud nevezni olyan embert itt Tamperében, aki a saját nemzetiségéből származik, a többiek is ismerik, és mindenki furának tartja. :) És nem ő maga! :) Az egyik csaj, akit tegnap este ismertem meg, igyekezett mély benyomást tenni arra a három francia fiúra, akik a lányok invitálására érkeztek a szobába. Sikerült is neki mély nyomot hagyni bennük, miután kijelentette, hogy Milánó például szép francia nagyváros...

Talán nem ilyen entrée-ra gondolt.

Alakított még utána is, mert miután odaértünk az Onnelába, sajnálatosan várnunk kellett, mert nagyobbacska tömeg volt a bejáratnál, ráadásul bent rosszul lett egy lány, valamilyen görcsös rohama lehetett, nem kizárt, hogy epilepszia, jöttek a mentők meg minden, és épp az ajtó álltunk már, fáztunk, persze, de basszus, láttuk a csajt, ahogy szenved a földön, és a mentősök próbálnak neki segíteni. Ez a csaj meg ott nyavalygott, hogy ő be akar menni, nem érdekli, ki van rosszul. Ha hozzátesszük, hogy egy leendő szociális munkásról beszélünk, érthető, hogy miért szakadt nálam ela cérna,és mondtam neki, hogy legyen már egy kicsit több türelemmel, és gondoljon arra,hogy ha ő feküdne ott a földön így, neki se esne jól, ha mások pattognának, hogy de be akarnak menni. Argh.

Az Onnelában aztán találkoztam más magyar lányokkal, és meg kell állapítanom, hogy még mindig nagyon furcsa magyarul beszélnem.

Itt találkoztam aztán azzal a lánnyal is, akinek a napokban hunyt el az apukája. Beteg volt, fel volt rá készülve, és úgy volt vele,hogy inkább eljön, hogy ne legyen egyedül otthon a szobájában. Nagyon-nagyon erős csaj. Én rég összezuhantam volna.

Ez egyébként pont egy olyan dolog, amitől én is rettegek, hogy valami nagy baj történik otthon vagy valakivel, én meg ilyen rohadt messze vagyok...

Ma pedig szokásos péntek-hangulat volt, Voting órán a tanár beszélt kicsit a saját phd-témájáról, ősszel akarja leadni, egész érdekes meg empirikus alapú. :) Gyönyörű idő volt ma egyébként, szikrázó napsütés, és végre-végre nem volt hideg sem. :) Napsütés meleggel.

Amúgy az egyetem előtt van egy közepes méretű hóember, amely segítségével a dolgozók egyetemi sztrájkot hirdettek március közepére. Kérdés, hogy addig nem olvad-e el a hóember.

Az ebédet napsütésben és Zoli társaságában töltöttem, majd elmentem bevásárolni. Képzeljétek, a pénztárosok neve alatt kis zászlócskákkal jelzik, hogy milyen nyelven lehet a pénztároshoz beszélni. A mai pénztároshoz svéd, angol és orosz nyelven. Azért ez nem rossz.

Visszafele meg találkoztam a holland sráccal, akivel kapcsolatban rájöttem, hogy véralkoholszintjének kiváló bejóslója az, hogy a Hey-en kívül mond-e még valami mást is nekem, mert eddig erre csak tegnap és pár hete éjjel volt példa, és mindkétszer nagyon be volt rúgva. :)