Ma ismét kimozdultam. Ennek azért van hírértéke, mert egyébként tényleg nem szoktam. Reggel a szokásosnál is jobban éreztem úgy magam, mint akit előző este agyonvertek.De nem tudom, hogy miért van ez. Azt tudni kell, hogy itt nagyon picike párnám van, és ráadásul lapos is. Eddig még kábéra elvoltam vele, de azt hiszem, hogy most már nem tudok rendesen aludni rajta. Na mindegy.

Este volt megint órám (Finnish culture & society), innovációról meg technológiáról szólt. Óra előtt beszélgettem Francescával, két tökéletes olasz mondatot mondtam neki,majd átváltottunk angolra. Mesélte, hogy Olaszországban az elmúlt években tök gyakori lett, hogy kelet-európai, főleg ukrán és román középkorú nők vállalnak idősgondozást az idősek házában, mert hogy az olaszoknál nincs ám semmilyen intézmény az idősebbeknek, a család meg sokszor messze él, úgyhogy ilyen gondozókat alkalmaznak, persze feketén. Azért beszélgettünk erről, mert a Nordic Welfare órára most írja az esszéjét, és erről is fog benne írni.

Azért ezen rendesen elképedtem...bár rögtön én is elmeséltem neki a magyar eltartási szerződéses dolgot, és rögtön mondta is, hogy ez milyen morbid, hogy arra vár a pár, hogy a bácsi vagy a néni meghaljon. Hát igen...

Viszont ezzel kapcsolatban nekem most állt össze a kép, hogy a 70-es meg a 80-as években, meg végeredményben később is miért volt ilyen gyakori ez az eltartási szerződéses dolog. Hogy ez megint ahhoz kapcsolódik, hogy milyen rohadt nehezen lehetett lakáshoz jutni az átkosban. Hogy anno mikor olvastam 70-es évekbeli kutatást arról, hogy a magyar házassági piacon mi volt az egyik legvonzóbb "tulajdonság", amivel jobb eséllyel lehetett társat találni, az a megoldott lakhatás. Vagy önálló lakás, vagy egy kis bármi. Meg persze azon is elgondolkodtam, hogy azért ezt a lakás-dolgot generációról generációra örökítjük, mármint azt, hogy csak lakás legyen, és lehetőleg saját. Bár persze mostanában ez is változik.

Az előadás is nagyon érdekes volt. A finnek totál be vannak szarva, hogy a Nokia döglődik, úgy értem, hogy az előző évekhez képest nem úgy teljesít, ahogy kéne, és ha nem is az egész gazdaság, de jókora része a Nokiára épül. Nagyon gondolkodnak azon, hogy vajon mi lesz a következő Nokia, hogy van-e olyan potenciál bármelyik másik cégben, hog ekkora sikereket érjen el.

Nagyon vicces volt amúgy az előadás, mert az órát egy fiatal, 29-30 év körüli, igen jó fellépésű, és hát ne szépítsük, borzasztóan kidolgozott testű srác tartotta. Végig kellett volna fényképezni az előadótermet, mert a csajok arcára valami olyan elképesztő mosolyhalom ült ki, hogy az valami hihetetlen. Ha a levegőben lett volna egy ösztrogén-mérő kütyü (ha már innovációról beszélünk), az tuti kiakadt volna. És azt is látni kellett volna, hogy az arcokról hogyan fagyott le a mosoly, mikor a srác beleszőtte az egyik példájába a feleségét. :-DD

De tényleg nagyon jó előadást tartott a srác. Mesélt egy kezdeményezésről, amit egyetemek meg állami kutatóintézetek csináltak közösen, egyfajta nagy finnországi brainstorming. Elmentek jó néhány városba szerte az országban, és a lakosok mindenféle technológiai meg innovatív ötletekkel állhattak elő. Ezen a honlapon lehet pár ötletet olvasni angolul. Ez nekem nagyon tetszett. A honlapon egyébként folyamatosan lehet ötleteket adni, és az ötleteket szabadon fel lehet használni.

Volt egy pont, amikor majdnem hangosan felröhögtem amúgy az előadáson. Arról beszélt a srác, hogy hát ugye van ez a sok károsanyag-kibocsátás, és hogy ezt valahogyan vissza kell szorítani, és hogy milyen ötletek vannak erre. És itt említette, hogy van egy ötlet, miszerint annak függvényében kelljen az autósoknak extra adót fizetni, hogy mennyit használják a kocsit, és hogy ezt ilyen beszerelhető GPS-en keresztül lehetne követni. Lelki szemeim előtt azonnal megjelentek a magyar lelemény mintapéldái, mert szó se róla, hogy ha az adózást kell kikerülni vagy megkerülni, nagyon innovatívak tudunk lenni. :))