Egy újabb kultúrsokkot éltem meg Nyúlékkal, akik itt vannak most pár napot. Elvittem őket abba a karaoke bárba, ahová néha elnézünk a lányokkal, ha Enelisnek, az észt lánynak énekelni támad kedve.

A bár már este 9-kor dugig volt, és ekkor jöttem rá, hogy én még sosem voltam itt hétvégén, csak hétköznap, és akkor sokkal kevesebben vannak. Találtunk három széket, és elkezdődött a közel 3 órás kaland. Nyúl ült a legszélen, én Andrew mellett, ami miatt valószínűleg minden fickó azt gondolhatta, hogy én vagyok Andrew-val, és Nyulat állandóan böködték a fickók. Négynél tovább már nem számoltuk. :))) Itt ugyanis így indul a megszólítás, hogy megböknek.

Az asztalunknál volt egy vöröses hajú 45 körüli nő, aki egy csomószor más asztaloknál lebzselt, és egészen vállalhatatlan alakokkal csókolózott. Az egyik fickó például Uhrin Benedek kiköpött hasonmása volt, annál például azzal kezdett a nő, hogy odament hozzá és szájon csókolta, majd elmentek táncolni. Nem, nem ismerték egymást.

A szomszédos asztalnál meg egy olyan fickó ült, akinek három szál hosszú ősz hajszála volt csupán, az is hátrasimítva, na azzal is lézengett néha a nő, aki amúgy többször ránk bízta a sörét, míg szépelgett másfele.

De hogy ezek mennyit tudnak inni...és kivétel nélkül mindenki részeg volt, de tényleg mindenki. Volt egy csávó, az négy rövidet próbált megkivinni egy asztalhoz, de úgy, hogy csorgott a pia a poharakból, ő meg kacsázott szépen.

Aztán volt egy nagyobb család is, ahol a fiú azzal hívta fel a figyelmünket, hogy úgy kért ki két üveg bort (rettentően drága a pia ugye) és két poharat, hog ymég kezében volt a söröspohara. Az asztalnál pedig a barátnője, anyuka, apuka, a komplett család. Na, a srácot pont akkor kísérték ki a biztonsági őrök, mikor mentünk haza, anyuka, aki hát elég nagydarab volt, rögtön utánuk, és ahogy ment, engem is, majd Andrewt, végül Nyulat is úgy takarította el az útjából, hogy csak na! Úgy ment, mint a buldózer. :)

Istenem, ez nagyon durva este volt...

És zömmel középkorúak voltak amúgy a helyen, nagyon sok szomorú depresszív dalt énekeltek, de aztán néha-néha vidámat is. A fiatalok meg éjfél felé kezdtek el jönni.