Egyszerűen elegem van ezekből az emberekből itt. Haza akarok menni! (ez most egy kifakadás lesz, nem kell komolyan venni, csak ki akarom adni magamból)

Törjön le a keze annak a majomnak, akinek volt pofája a hűtőből kizabálni a csokis pudingjaimat. Direkt vettem négyet egy csomagban, mert olcsóbb volt, hogy majd a szülinapi reggelizésen azt is ehessék az emberek, ha van,aki megkívánja. Persze a reggelre összesen kettő darab maradt, az a kettő a négyes blokkból, amin a szobaszámom rajta volt. (Az egész pakk tehát úgy nézett ki, mint egy összeragasztott négys Danone pl.) Másnapra már a szobaszám sem zavarta, esküszöm, arcképes fotóval fogom ellátni az összes kajámat, hátha a személyesség az majd jobban zavarja, és nem zabálja meg. Remélem, hogy felfordul, de minimum egy szalmonella kijár érte!!!

Ma meg a mosás már megint. Déltől 2-ig foglaltam le a gépet. Este eszembe jutott, hogy nem fogom tudni déltől használni, mert elfogyott a mosóporom, vennem kell másikat, és a boltok itt vasárnap délben nyitnak, tehát lesz egy kis csúszás. 12.15-re értem a moskonyhába, és már pergett valakinek a könnyített mosáson a cucca...elöntötte az agyamat a vér. Belenéztem a beosztásba, előttem a 336-os szoba van, az esetek többségében ilyenkor az van, hogy elcsúszik valaki, és később teszi be a holmiját, de én ezt most leszartam, sejthetitek, hogy mennyire voltam felhúzva, ha bekopogtattam a szobájába, hogy ő mos-e éppen. Nem, nem ő volt.

Úgyhogy írtam egy szívhez szóló, "kedves" üzenetet, és ráragasztottam a mosógépre, most pedig lemegyek, és nagyon remélem, hogy nem lesz ott az illető, mert nem teszi zsebre, amit tőlem fog kapni....