Tegnap, azaz ma egészen pontosan fél 6-kor szakadt el a cérna. Próbáltunk aludni, de egyszerűen nem lehetett az alólunk felszűrődő zajtól, orbitális dörömböléstől, még a sokat próbált VIP is meg volt rőkönyödve, hogy mi ez az elementáris üvöltés és dübögés. Nem tudtam és nem is akartam tolerálni ezt az egészet, lecsattogtam a harmadikra.

A következő látvány fogadott:

Az olasz srác állt az egyik asztalon, kezében az iPod és "keverte" a zenét, miközben táncolt. A svájci srác a másik asztalon és táncolt valakivel, a harmadik asztalon az egyik ritka antipatikus német csaj (nem a butafejű szőke, hanem a barátnője, már az is fáj, ha csak ránézek, bocs...), az egyik holland gyerek meg táncolva kóvályog az asztalok között.

Konkrétan öt ember barmolja szét rendszeresen az álmomat, és ezt nem bírtam cérnával. Beköszöntem nekik, hogy hi, vigyorogtak, én is, mert azzal tuti nem érek célt, ha 5 mattrészeg arcot leüvöltök, csak jobban szórakoznak rajtam, és mondtam nekik, hogy légyszi, vegyétek már alacsonyabbra a hangerőt, mert reggel fél 6 van, és rohadtul nem tudok aludni...

Slusszpoén volt, hogy Michael Jacksontól ment "They don't care about us", és azt még odavetettem nekik, hogy You don't really care about us, és ezen még röhögtek is.

Utána 20 perccel újra ment a műsor, de aztán valamikor fél 7 magasságában kidőltek.

A szomszéd dél-koreai kedves lánynak pedig a dohányzóudvarról valaki kiverte az ablakát. Még szerencse, hogy dupla üveg van, de ez akkor is elképesztő. Akár az én ablakom is lehetett volna. :(( Soha de soha nem értettem, hogy Erasmus-diákok miért fordulnak ki magukból ennyire. Mert ez nem szimplán az alkohol hatása, de még csak nem is a fűé, amit szintén behoznak egy csomóan. Ezekből néha az állat jön ki. :((