Nem is meséltem, hogy a múltkor, amikor a nemzetközi Erasmus koordinátorhoz kellett bemennem az aláírásáért, akkor ahogy beléptem, finnül köszöntött, aztán ugye angolul szólaltam meg, és elnézést kért, hogy finnek nézett. :)

Ezt is megéltük, az ötödik hónap végére teljes lett az asszimiláció, igaz, nem tudok finnül.

Amúgy nagyon profin ki van találva a dolog, mert egy kis készülék van felszerelve az ajtóra, és ha kopogsz, akkor kigyullad a zöld fény, hogy bemehetsz. Ha vannak bent, akkor meg nyilván más. Ez nekem nagyon tetszik. Emlékszem, hányszor szobroztam ajtó előtt, mert ugyan láttam, hogy nincs bezárva, de hiába kopogtam és füleltem, nem jött válasz, hogy bemehetek, én meg nem akartam csak úgy rányitni az ajtót senkire...