Két szóban összefoglalva: rettentően pozitív.

Ezen a héten ún. Orientation Course van, amiért azt hiszem, kapunk 2 kreditet. :) Teljesen jó. Mikor megérkeztem az egyetemre, és letettem a ruhatárba a kabátom (vicces a ruhatár szót használni, mert nincs őr, ez is jelzi, hogy itt nem kell vigyázni a cuccokra, és simán ott lehet hagyni akár a biciklis bukósisakot is), egyből a kezembe adták a regisztrációs lapokat, és szépen mindent elmagyaráztak, hogy mit hol hogyan tudok intézni, vagy ha valamit elfelejtettem, akkor nyugodtan kérdezzek. Ki volt még rakva egy csomó szórólap, tájékoztató anyag, azokból is betáraztam, aztán felmentem az emeletre, ahol egy előadóban a tájékoztató előadások voltak.

Mindenkit megkértek, hogy viseljünk névtáblákat, hogy egyáltalán meg tudjuk egymást szólítani. A neved alá az országodat is fel kellett vésni. Mikor írtam, hogy "Hungary", az nemzetközi osztálynak a vezetője megszólalt, hogy "Jó reggelt kívánok!", én meg néztem nagy szemekkel, hogy ezt most így hogy. :) A szünetben aztán odajött hozzám a fickó, és elmesélte, hogy 30 évvel ezelőtt tanult Magyarországon, és megtanulta a nyelvet, és bár évente egyszer ellátogat, ennyi nem elég ahhoz, hogy szinten tartsa a tudását. Mondta ezt magyarul úgy, hogy tökéletesen ragozott, és egyedül a kiejtésén érezted, hogy nem magyar. Elképesztő volt.

A finn nyelv egyébként nagyon hasonló a magyarhoz. A szavak persze különböznek, de itt is a szó után pakolják a toldalékokat. És nagyon érdekesen hangzik, tényleg jó pattogós.

Az egész Orientation Course az egyetemi kórus három dalával kezdődött. Az első daluk egy népdal volt a Kalevalából. A második egy kis vidám angol nóta: I love coffee and I love tea, ezzel mindenki azonosulni tudott valószínűleg, legalább az egyik felével. Na, és ezután jött egy modern finn dal, aminek a közepén az egyik srác - aki már eleve úgy nézett ki, mint egy vicces karikatúra - felugrott egy asztalra, itt majdnem hátrazuhant, fejébe húzott egy fekete bojtos sapkát, majd nekiállt finnül rappelni.

Hát mit mondjak. Szakadtunk a röhögéstől. Ha valakinek van finn rapje, ne habozzon, küldje el nekem!!!

Ezután jöttek az előadások, hogy mi merre hány méter, mit kell csinálnunk, mit kell felvennünk, ilyesmi. Itt is volt pár vicces momentum, az egyik előadás Finnországot és Tamperét mutatta be nekünk, és azzal kezdődött, hogy a tipikus kérdés Finnországgal kapcsolatban, hogy vannak-e itt rénszarvasok és jegesmedvék. Rénszarvasok vannak, jegesmedvék nincsenek.

Volt egy érdekes előadás a finn oktatási rendszerről is. Itt leginkább az tűnt érdekesnek, hogy a társadalom elöregedése miatt a magyar főiskolákhoz hasonló politechnikumokat hoztak létre, ami valami felsőfokú szakképzés lehet, de diplomát ad, onnan viszont nem lehet PhD-zni menni, hanem egyből mész a munkaerőpiacra. Azt hiszem, hogy csak 3 vagy 4 év, és nagyon gyakorlatorientált. Egészen flexibilis a rendszer, és nagyon könnyen reagálnak a változásokra.

Mondok egy példát.

Természetesen kitértek a világgazdasági válságra, és hogy őket is mennyire pofán csapta. De a következő mondatban már arról beszéltek, hogy igen, de akkor most itt az idő új területek felfedezésére, mint a biotechnológia. És akkor erre kezdenek el majd embereket képezni. Persze nagyon büszkék az eddigi eredményeikre, főleg a szomszéd városra, Nokiára.Tényleg itt van egy köpésre.

Aztán volt egy jó kis előadás a cultural shockról, amit egy amerikai nő tartott, aki 30 éve itt él. Nagyon vicces volt az előadása, dőltünk a röhögéstől. :) Jól felkészített minket arra, hogy ne ijedjünk meg, ha lesz egy pár nap vagy hét, amikor nagyon szarul érezzük magunkat, honvágyunk lesz meg minden, fejfájás vagy aluszékonyság, esetleg álmatlanság, mert ez amiatt van, hogy  a megszokott kulturális környezetünktől eltérő helyen vagyunk, és elvesznek a megszokott kulturális jelek,kódok, és újakat kell a magunkévá tennünk.

Aztán a helyi Erasmus diákszervezet tagjait tartottak előadást a programokról, ez is tök jó volt, mindössze 2€ volt a tagdíj, úgyhogy én is befizettem, lehet menni majd szaunázni meg hokimeccsre, hát ki nem hagyom, az tuti.

Délután pedig egy kis uzsonna volt egy jó kis zenekarral, tök jó zenéket nyomtak. :) És a szendvicsek is baromi finomak voltak. Linával, a litván lánnyal megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk egy kis városnézésre, hogy megismerjük Tamperét.

Január 6-a Finnországban nemzeti ünnep, és minden zárva van. Egy-két pub azért nyitva van, de tényleg inkább az a jellemző, hogy ki van halva a város. Gondolom, mindenki bontogatja a fát otthon. És persze nagyon hideg is volt, -14 fokot mutatott a hőmérő, mikor elindultunk. Felvettem a Bogitól kapott kölcsön sínadrágot, és nagyon jól működik!!! A lábam fázott picit ugyan a csizmában, de nem vészes annyira. :)

Holnap folytatódik az Orientation Course, kíváncsi vagyok, miről lesz még szó. Be kell iratkoznom, diákigazolványt kell intéznem, szóval lesz még dolgom. :)