Na, átestem a tűzkeresztségen, és én is tiszteletemet tettem a közeli Love Hotelben. Még a pizsama party-n nyomta az egyik lengyel lány a kezembe azt a kártyát, amivel ingyen be lehet menni eme neves intézménybe, úgyhogy ezzel megúsztunk 8 eurót. A ruhatárért persze itt is fizetni kellett 2 eurót, de ezt már megszoktuk, mondhatni.

Az egész azzal kezdődött, hogy felmentem Dianáékhoz, akik mondták, hogy várunk még pár emberre, például x-re meg y-ra, akik magyarok. Magyarok? És még nem találkoztam velük egy hónap alatt itt? No sebaj, tök jó.

Aha.

Hamar kiderült, hogy arról a két csajról van szó, akikkel már az első nap találkoztam, és mikor hallottam, hogy magyarul beszélnek, odavetettem nekik egy lelkes "sziasztok!"-ot, és úgy néztek rám, mint egy ufóra. Gondoltam, ha nem, nem.

Na, hát most sem váltottam ki belőlük nagyobb lelkesedést, kb mintha egy darab téglát mutattak volna nekik. Kiderült, ők is ELTE-sek, bölcsészek. Az egyik lány kérdezte, hogy nem ismerem-e xy-t, ha én is szociológiát tanulok. Nagyon ismerős volt a neve, és az arca is rémlett, úgyhogy mondtam, hogy de igen, ismerem. Mondta a lány, hogy az unokatesója. Mondtam is neki, hogy hasonlítanak egymásra. Mire a csaj a következőt közli be a lehető legsanyarúbb fejjel: Nem, mert ő sokkal szebb nálam.

??????? A hozzászólások közé várom, hogy erre hogyan kellett volna reagálnom, mert én bizony nem tudtam.

Aztán elindultunk a helyre, és mivel kb 5 percnyire van, hamar oda is értünk. Most nincs hideg amúgy annyira, mint az elmúlt napokban, mert havazik megállás nélkül, és ha hó van, akkor felhő is van, úgyhogy nincs annyira hideg sem.

A hely szokásos klubszerű valami, semmi extra, a zene pontosan az a bekategorizálhatatlan zaj, ami szokott ilyen klubokban szólni. Félig elektro, félig hip-hop, félig r'n'b, félig pop, én kb. fél óra múlva már nem tudok különbséget tenni a számok között. Ez a körülöttem állókat vagy nem érdekelte, vagy ők éppenséggel ismerték ezeket a dalokat (és szerették). Nekem az a kb. másfél óra (még így is totálisan túlteljesítettem a normám!!!) pontosan elég is volt ebből az egészből. Jelentősen rontotta a komfortérzetemet a mellettem álló leányzó, aki nem is állt, hanem táncolt, de ezt úgy tette, mintha egy aerobic edzésen lett volna. Az abszolút nem zavarta, hogy nincs meg hozzá a tér (ez általában nem jelent visszatartó erőt ilyen esetekben), legalább háromszor rúgott bele a lábamba, és komolyan aggódtam, amikor masszívan el kezdték a füstöt fújni a tánctérre, hogy az 1 centire csökkenő látótávolság nyomán egészen egyszerűen kiveri a szemem. A mozgása néha olyan volt, mintha egy láthatatlan ugrálókötéllel ugrálna, de komolyan!

Az az igazság, hogy én bizony unatkozom ilyen esetekben. És ezzel egy idő után nem tudok mit kezdeni. Úgyhogy inkább hazajöttem. Nehéz ilyenkor elmagyarázni, hogy nem, nincs rossz kedvem vagy ilyesmi, egyszerűen el kezdem sajnálni az ott töltött időt. Meg itt az is alap, hogy péntek-szombat buli van,meg persze hétköznap is, és én ebből már kinőttem, én ehhez már idősebb vagyok. Meg alapvetően nem ezért jöttem ide. Ezt néha nehéz nekik elmagyarázni. :)

Hazafelé amúgy láttam egy vérző fejű srácot a bejárat előtt, meg egy rendőrautót és persze rendőröket. Úgy látszik, az éjszakai élet itt sem olyan békés, hiába jóléti ország. :)