Nem, nem valami hop on-hop off izére kell gondolni. :)

Valamelyik nap jött egy levél, hogy egyetemi diákszervezetek ismét megszervezik sajátos városnéző programjukat szombaton. Jelentkeztem is egyből, a koli nagyja úgyis Lappföldön kirándult, legalább lesz nekemis mit mesélni. Hát, mesélnivaló lett bőven.

A jelentkezőket 8 csoportba osztották, és a város különböző pontjain kellett feladatokat megoldanunk. Én egy mexikóival, egy litvánnal, egy románnal és azt hiszem, hogy egy lengyellel voltam egy csoportban, no meg persze a veri importönt P is velem tartott. :) Kaptunk magunk mellé egy tutordiákot is, róla később. Csoportnévnek a Pink Dragont találtuk ki, ahogyan a román srác (aki ezután a csoport főbohóca lett) megfogalmazta: "feminine and powerful in the same time". Nem, nem az én ötletem volt, de tényleg. Ellenvetésem viszont nem volt. :)

Tényleg rettentő hülye feladatokat kellett megoldani. Először egy Finnországról szóló tesztet kellett kitöltenünk egy kávézóban. Ez nem volt olyan vészes és nehéz. Mondjuk az durva volt, hogy a tutorunk, aki saját bevallása szerint tamperei elsőre kajakra a másik irányba indult volna el velünk úgy, hogy a térkép a kezében volt (!), és más alkalommal sem volt a helyzet magaslatán, főleg ha tájékozódni kellett.

A második feladat neve az volt: Hugging with airballoons. A finnek ugye híresek arról, hogy olyan zárkózottak, mint az állat. Itt az volt a feladatunk, hogy fejenként egy lufi felfújása után a sétálóutcában meg kellett győzni vadidegen finn embereket, hogy öleljük meg egymást úgy, hogy a lufi köztünk van, és olyan szorosan öleljük meg egymást, hogy durrantsuk is ki. Hát el tudjátok képzelni a társalgást: Excuse me, can I hug you with this balloon between us? Én leszólítottam egy fiatal srácot, aki olyan undorral az arcán vállalta be végül a dolgot, ami elsőre nem is sikerült, második alkalommal meg szinte magamhoz rántottam,mert túl akartam végre lenni a dolgon. VIP inkább jobban szereti a kihívásokat, ő egy ötvenes fickót szólított le a következő szöveggel: Excuse me Sir, could you, please, hug me? Majd következett a hosszas magyarázkodás, melynek végén a fickó visszakérdezett: Do you wanna hug me? :)

Ezen az állomáson, ha még nem lett volna elég, hóból építettünk egy sárkányfejet az egyik padra. Semmi extra, összekotortuk a havat, félgömböt csináltunk a tetejére, zöld cukorkákból csináltunk neki szemet és hóból tarajat. Pinknek nem pink, de tetszett az állomásvezetőknek. Itt grátiszként kaptunk egy kis finn virsliszerű valamit mustárral.

A harmadik állomáson két feladatunk is volt. A finneknélszámos rémesen idióta verseny létezik. Az még hagyján, hogy van olyan verseny, hogy ki tud a leghosszabb ideig a szaunában maradni (tényleg van ilyen! Egy átlátszó kalitkában ülnek, kint a szurkolók, bent a versenyzők, és a győztesnek is a saját lábán kell elhagynia a szaunát...), de feleségcipelő versenyt vagy mobiltelefondobó versenyt is rendeznek ebben az országban. Itt a cipelés és a dobás stílusát is pontozták. A dobást nem úgy kell elképzelni, hogy minél messzebb kellett volna dobni. Bár eredetileg így van, de azért nem lett volna jó, ha szombatonkora délután a belvárosi parkban békésen sétálgató finn családokra vagy nyugdíjasokra mobiltelefonzápor zúdul. Úgyhogy csak egy egyszerű vödörbe kellett beledobni, de ez sem volt egyszerű mutatvány. Itt plusz pontért először az állomásfelelősöket akarták a buzdításomra a csapat fiúi cipelni a feleségcipelő verseny mintájára, de ezért végül mínuszpont járt volna, úgyhogy helyette a lengyel srác felmászott egy ott lévő hóbucka tetejére, teli torokból énekelni kezdett, mi pedig lent eljátszottuk a zenekart. Itt egy úgy nevezett mammy-t sikerült etetni velünk. Olyan dzsemet képzeljetek el, amit aszalt gyümölcsökből készítenek, én kb ilyen dolognak gondoltam ezt. Mikor megkérdeztem, hogy ezt mégis mivel eszik, azt mondták, hogy tejjel. Erre mondjuk azt, hogy érdekes.

A negyedik pontnál szintén egy tradicionális finn játékot játszottunk. Bábuk vannak különböző számmal felállítva 1-től 12-ig. Van egy fadarab, amivel dobsz, és ha egy bábut döntesz el, akkor annyi pontod van, ahányas szám a bábun szerepel. Ha többet, akkor annyi a pontod, ahány bábut leütöttél. Trükkös, mi? Itt is díjazták a stílust, a mexikói srác nekifutásból dobott, de olyan bénán, hogy pontosan a bábuk előtt pattant meg, és egyet sem talált el. Itt valami furcsa sajtszerű kaját kaptunk. Pluszpontért angyalkákat csináltunk a hóba.

Az ötödik pont egy tisztáson volt, és az volt a feladat, hogy bele kellett ütni egy baseball ütővel a labdába. Nem volt egyszerű, ugyan akkor Adrian, a román srác négyből háromszor akkorát ütött a labdába, hogy szerintem abszolút pályarekordot ért el. Sőt, az utolsó ütésénél el is veszett a labda a hóban. A dolog csak azért volt ciki, mert korábbi csapatok is elvesztettek kettőt, és ez volt az utolsó labda, az egész csapat kereste, de nem találtuk. Pluszpontért csapat piramist csináltunk, és én voltam a tetején. Képzelhetitek.

A hatodik ponton egy nagyon egyszerű finn táncot kellett megtanulni és aztán saját mintára előadni. Nem tudom, hogyan jött a koncepció, de a végén szólótáncot nyomtam (éljen a magyar folklór!), majd csárdásszerűt VIP-vel. Pluszpontért egészen egyéni feldolgozásban adtuk elő a Jingle bellst, továbbá elkezdődött Adrian turnéja a Boobs-songgal, nem, nem fogom leírni a szövegét. De még én is vinnyogva röhögtem rajta, akárhányszor hallottam.

A hetedik ponton csoportosan kellett síléccel megkerülnünk egy papírpoharat. Tudjátok, van az a vicces léc, amikor összesen három darab léc van, a középső az dupla, és a lábfejeteket kell belerakni, egymás háta mögött álltok, és közösen kell haladni vele. Nem volt egyszerű. :) Na, és itt kaptuk a salmiakkit, ami egy külön verseny lehetett volna, hogy ki bírja tovább rágni. Itt meg kell jegyeznem, hogy VIP nyert volna ebben. :) De ő is kiköpte egy ponton.

Az utolsó ponton pedig egy icipici piros műanyag szánkóban kellett húznunk egymást úgy, hogy 3 embernek mindig benne kellett ülnie. A második feladat viszont az volt, hogy minél több ember üljön a szánkóban. Az első felállás sajnosnem tűnt túl működőképesnek, öten ültünk úgy, hogy hárman (köztük én is) lent a szánkóban, majd ketten két ember között. Én konkrétan nem kaptam levegőt, miközben a litván lány feneke a mellkasomon, hátulról meg a román srác combja a fejemen, hát csodás volt... A második koncepció egészen egyedi volt. Adrian négykézláb térdelt a szánkóban, hárman ültünk rajta, a lengyel srác meg Adrian hasa alatt bemászott a lukon, és kilógott a feje meg a lába a két oldalon. Az állomásvezetők soha nem láttak még ilyen megoldást.

Aztán este záróparty volt a Love Hotelben, ahol volt finom vacsora meg zenebona.

Ja igen, a tutorunkról. Tudjuk, hogy a finnek eleve zárkózottabbak. Most képzeljetek el egy zárkózott finn lányt. Kb. 19-20 éves lehetett, olyan halkan beszélt,hogy gyakorlatilag minden második mondatom a Pardon? volt, és a fülemet gyakorlatilag a szájára kellett tapasztanom, hogy értsem, miről beszél, már ha beszélt. Haláli édes és csinos leányzó volt, de egyszerűen olyan szinten zárkózott volt szegény, hogy csak na. Sőt, szinte észrevétlen volt. A vasútállomáson volt a találkozó az esti party előtt, és egyrészt alig vettük észre az épület előtt, pedig szegény ott állt a hidegben, mikor mindenki bent volt az állomáson.Másrészt pedig mikor megpróbáltunk beszélni, ott is csak egyszer tudtam elsütni a "Sorry, I really cannot understand you, maybe because of my cap on my head..." mondatot, konkrétan a hangosmbemondót jobban értettem, mint a lányt, pedig a hangosbemondó sem volt annyira hangos. (A finnek tiszteletben tartják a csendet...) Ha igazán szeretnék vizsgázókkal kiszúrni, akkor ezt a beszélgetést adnám Rigó utcán nyelvvizsgázóknak, mert én bizony alig értettem valamit abból, amit a lány néha mondott.

Egyébként valószínűsítjük, hogy megkedvelt minket, mert a Love Hotelben készített rólunk egy fotót, teljesen önszántából, bárminemű kényszerítés nélkül. :)