Álltam a piros lámpánál a zebrán és szóba elegyedett velem egy finn nő! Egy anyuka két gyerekkel. Először finnül kérdezett valamit, aztán mondtam neki, hogy sajnos nem értem, amit mond, kapásból váltott angolra, és kérdezte, hogy hol korcsolyáztam, mert látja a kezemben a korit. Vagy jó 5 percig mentünk még együtt, és végig beszélgettünk, sőt, ő többet beszélt, mint én. 4 és 3 évesek a gyerekek (épp őket vitte haza az oviból), és már nagyon rágják anyuka fülét, hogy korizhassanak.

Még én adtam neki tippet a végén, hogy hol van még jó koripálya. :)

Úgyhogy találtam egy jó ellenpéldát a finnek zárkózottságára.

Én meg még mindig lassan araszolok a korcsolyázásban, és nagyon gyakran eszembe jut magamra vonatkozóan Sz-nek az a mondata, hogy a diszkriminancia-analízis olyan, mint az öregasszony a jégen: baromi óvatos.

Én is egy diszkriminancia-analízis vagyok.