Óóóóriásit sétáltunk ma, nagyon jó volt, ott gurultam a biciklimmel. A tavon már szinte teljesen elolvadta a jég, de azért még lehet találni helyeket, ahol rá lehet menni, akár biciklivel is. :)

Olyan voltam, mint egy rossz kisgyerek, mindenhová felmásztam, kavicsokat dobáltam, Diana meg is kérdezte, hogy volt-e gyerekkorom. Mondtam neki, hogy nem, mert állandóan tanultam. :)))

Egy finn néni megpróbált megtanítani kacsázni a kövekkel. Aztán rájöttem, hogy ha a jégnek dobom, akkor szuperül meg tud pattanni. :)

És találkoztam azzal a magyar fiúval, akivel a városifelfedező diákversenyen találkoztunk, gyönyörű kutyája van!

Mindenki Pyynikkiben van, az itt a helyi Városliget, csak sokkal jobban vad természet, és csodálatos!!!

Nagyon örülök a bicikinek, bár még mindig vizes az ülése, de már látom, hogy szuper túrákat fogok vele tenni hamarosan. :))