Ma megint a dél-koreai szomszéd lánnyal jöttem haza a Finnish Culture óráról, ahol egyébként a finn művészettörténettel és a kortárs művészetekkel ismerkedtünk meg.

Nagyon érdekes előadást volt, és a végén bemutattak egy fotóművész csajt, Anni Leppälät, aki idén elnyerte a The Young Artist of The Year díjat itt Tamperében. Nagyon érdekesek a képei, bevallottan feminista művész (nem csak ezért tetszenek a fotói), és az arcok a fotóin sosem látszanak tisztán. Nagyon érdekes.

A szomszédleány meg kérdezősködött, hogy én mikor szoktam főzni, mert sosem lát a konyhában, mindig csak vizet forralok a teához. Hát, mondtam neki, hogy nem szoktam főzni, meg hát kellően furcsák az én étkezési szokásaim ahhoz, hogy ebbe most ne is menjünk bele bővebben. Szegény, nagyon ráparázott a kajálásomra, mondta, hogy dehát vigyázzak magamra, mert hallja, hogy szöszögök esténként én is hajnalig, ahogy ő, de ő legalább rendesen eszik (megjegyzem: arról panaszkodott a liftben, hogy itt sok kenyeret eszik és hízik tőle...egy deka felesleg nincs rajta!!!!), úgyhogy én is egyek rendesen.

Na, ehhez a részhez megint levontuk a tanulságot, hogy bizonyos kérdések elől nem lehet menekülni, hacsak nem az Északi-sarkra. :)

Lehet, hogy hallgatok rá jól, és jól beülök egy Hesburgerbe. :))