Ma este találkoztam két másik lánnyal, akikkel közös a tutorunk. Úgyhogy összesen négyen ültünk be a Cafe Europa nevű helyre, ami alig pár lépésnyire van a szállásomtól. Az egyik lányról, az amerikai Karenről kiderült, hogy ő is Women's Studies-t tanul,úgyhogy megvolt a nagy egymásra találás! :) :) Rettentő vicces 2 órát töltöttünk el együtt négyen, a dél-koreai lány, Yu (igazából fogalmam sincs, hogy írják a nevét, de úgy ejtette, ahogy az angolban van a "you", azt meg mégsem írhatom le, hogy így hívják) nagyon sok vicces sztorit mesélt nekünk. :) :) Szegény, rögtön a megérkezése után kizárta magát a szobából.

Ja igen. Mert itt úgy vannak az ajtók, hogy ugyan kilincs van rajta kívül-belül, de ha egyszer becsukódott, akkor csak kulccsal tudod kintről kinyitni. Ez elég veszéles, mert így mindig magaddal kell vinned, sosem felejtheted el. Pótkulcs van a TOAS irodában, de ha az zárva van, vagy ilyen borzalmas az idő, és nem jutnál el odáig élve, akkor van egy szám, amit fel lehet hívni, és kinyitják neked a szobád. Potom 10 €-ért, munkaidőn túl meg 25€... Úgyhogy Yu rögtön ennyivel kezdte a szemesztert.

Tényleg nagyon jó volt, és nagyon örülök Karennek, mondtam neki, hogy majd jól kifaggatom, hogy és mint tanulják ők ott az nagy USA-ban a Women's Studiest. Két óránk lesz közösen, de egy biztosan.

Holnap meg az olaszokkal megyek majd tollaslabdázni. Remélem, hogy valami fedett helyen akarnak, és nem valami hófedte mező közepén, az nem lenne mókás...

Ja, amúgy rájöttem, hogy miért hallok fel mindenféle röhögést esténként. A harmadik szinten pontosan alattam van a társalgó, sőt, az ablakom meg a dohányzó udvarra néz. Ugye a többit nem kell részleteznem...