Ennek fő oka, hogy itt van a veri importönt P, úgyhogy minden időm vele töltöm. Még 48 óráig tartózkodik az ezer tó országában (ami amúgy nem ezer, hanem kb 150 ezer, de erről majd később).

Pénteken beült velem  voting órára, és a görög tanár nem hazudtolta meg magát. Először egy műanyag, táblára való órási vonalzóval szerencsétlenkedett. Direkt behozta, hogy tudjon egyenes vonalat rajzolni a táblára filccel. Hát az minden volt, csak egyenes nem. :) Aztán a következő az volt, amikor felírta a táblára a szórás képletét, és a szumma helyére N-t írt, majd a video session alatt megpróbált észrevétlenül odasettenkedni (nyilván reménytelenül), és a sötét leple alatt átírta az N-t szummára. :)

Az óra után aztán tettünk egy óriási sétát. Először kimentünk Lappinkariba, mert meg akartam mutatni Mirkó biciklijét. Még mindig ott van és türelmesen várja, hogy majd birtokba vegyem. Aztán ha már ott voltunk közel a nagy északi tóhoz, a Näsijärvihoz, lementünk a partjára, sőt. A jegére is, és elindultunk a kb. 40 centis hóban a befagyott tavon a part mentén. Nagyon fárasztó ám egy idő után ekkora hóban menetelni, azt kell mondanom. De kibukkantunk az autópálya mellett, ahol persze volt bicikliút és rendes járda is, innen mentünk tovább a Vidámparkig, majd a város kettészelő és az északi és a déli tavat összekötő csatorna mentén jutottunk vissza a városközpontba és a kollégiumba. Útközben még bevásároltunk. Este pedig beültünk a Cafe Europa nevű helyre.