Nem is igazi kultúrsokk, de ezt is muszáj megosztanom. Van egy lány, és valami egészen elképesztő mozgáskultúrával rendelkezik.

Úgy táncol, mintha egy véget nem érő aerobik-edzésen lenne, kötél nélkül ugrálókötelezik, rugdos előre meg hátra, kalimpál, és egy cseppet sem zavarja, ha nincs hozzá elég helye. A múltkor megfogadtam, hogy igyekszem minél távolabb lenni tőle, ha táncolásra kerül a sor, de esküszöm, szerintem imád mellettem táncolni. A múltkor háromszor rúgott bele a lábamba, most kifejezetten a szemem előtt hadonászott, én meg majd' frászt kaptam, mert azt hittem, hogy a következő pillanatban kiszúrja. Szemmel láthatóan élvezi. Próbáltam arréb menni, de hát valahogy mindig mellém kerül. Mögötte egy finn srác táncolt, annak meg majdnem leverte a szemüvegét. A másik oldalán meg a barátnője, aki alacsonyabb nála, annak meg kajakra elkaszálta a nyakát.

Én meg egyre nehezebben viselem a tömeget. Hiába, öregszem. Valahogy nem tudok osztozni az Erasmus-diákokat körbelengő állandó bulihangulatban. Azt kell feltételeznem, hogy létezik egy olyan általános szabály, miszerint nem is vagy igazi Erasmusos diák, ha nem szerepelsz mindenki mással legalább egyszer egy közös fotón. Vannak a sztahanov Erasmusos diákok, akik szeretnék 1000 százalékkal túlteljesíteni a normát, és minden létező képen ott akarnak lenni. Van egy másik csaj amúgy, aki ezt is egészen kivételesen csinálja. Ő például totál vadidegen pasikhoz megy oda mattrészegen, bújik hozzájuk, majd fényképezi magát meg persze a srácot. Na most ebből tudnak születni olyan fotók, hogy a csaj kifordult szemekkel meg felsőtesttel dől rá egy srácra, akinek az arcáról meg a következőt lehet leolvasni: ki ez a csaj, és mi az Úristent csinál itt éppen?!

Egyébként ebben a környezetben szinte kiválóra tudom fejleszteni azon képességemet, hogy eljátsszam, hogy valamit élvezek. Egészen kiválóan tudok táncolni például olyan számokra, amiket kifejezetten utálok. Mert mit lehet abban szeretni, ha egy számban az a szöveg, hogy rápápápárápápárá-rápápárápápápú vagy egy olyanban, ami konkrétan háromszor játszik be egy női, hatalmasakat élvező hangot. Vagy egy olyanban, amiben két percig megy agresszíven az i wanna fuck you bitch, you are so bitch, i wanna fuck you, majd egy lágy női hang énekeli, hogy oooh i love you. Állok, és egészen egyszerűen nem értem, hogy ezekben mi az Úristen a jó?! Valahogy mindegyik dal baromira agresszív a számomra, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Még csak annyira nem is reszelős techno, hogy azt érezzem, ledarálták az agyam, egyszerűen csak érzem, ahogy telítődöm velük, és van egy pont, amikor menekülök haza, mert annyira elegem van.

Ma amúgy az egyik lengyel lány szülinapját ünnepelte a koli, én is levánszorogtam a buliba, és adtamneki ajándékba egy finom Frazer-csokit meg egy 3 az 1-ben zöld nescafét, mert egyszer beszéltük, hogy ő is tökre sajnálja, hogy nincs ilyen itt Finnországban, én meg múlt héten kaptam 40 darabot. Nevetett nagyon, láttam, hogy örül neki, mondta is, hogy holnap reggel meg is fogja inni, mert szüksége lesz egy jó erős kávéra.