De most komolyan. Ez az ország egészen megváltozott az elmúlt egy hét alatt. Nem is tudom, hogy hol kezdjem.

A hó egészen sokat olvadt, itt Tamperében már alig van, legalábbis a városban. A főtérre kikerült egy csomó nárcisz, a kávézók kipakolták az asztalokat és székeket, senkit nem zavar, hogy 5 fok van, á, dehogy. Két kézzel kapaszkodnak a tavaszba.

Mikor jöttem tegnap a busszal, ahogy néztem a tájat, az jutott az eszembe, hogy ha valaki megkérdezné tőlem, hogy hol van Finnország, azt válaszolnám, hogy víz alatt. Iszonyú területeket öntött el a víz, mert ugye olvad a hó, és idő, míg elfolyik. Tamperében nincs nagy víz, mondjuk itt van a két tó, ahová tud folyni minden. Szóval Finnország jelenleg nem az ezer tó országa, és nem is a százezer tóé, de minimum a millióé.

Amúgy sztrájk van, élelmiszer-kereskedők sztrájkja, a legborzasztóbb, hogy a pékek is sztrájkolnak, így nincs kenyér. Az összes bolt ki van fosztva, és a legborzasztóbb hiánygazdasági időket idézik a polcok. Este az órám után én is mentem volna vásárolni, de hát nem volt kenyér, most nagy becsben őrzöm azt a pár szeletet, amit tegnap este sikerült vennem. Vettem helyette most gumicukrot, no meg tartós gofrit meg mindenféle szirszart. Nem baj, úgyis vissza kell híznom azt a 4 kilót, amit valahol itt elvesztettem az elmúlt 3 hónapban.

Ma a zebránál láttam egy fickót, akinek Finnország alakú fényvisszaverő volt a kabátjára erősítve. Szerintem ilyeneket viselhet az, aki finn radikális nacionalista.

Meg láttam egymásik fickót is, aki egy nagyon elegáns kávézóból kilépve rögtön könnyített magán egy lépésre az ajtótól. Teljesen ledöbbentem, ehhez nem voltam itt hozzászokva. Az oké, hogy köpködnek az utcán gátlástalanul, de azért ez a vizelés már sok volt.

A március végi beadandómra most írt egy rekaciót a tanár, azt írta, hogy öröm volt olvasni az írásomat. :) Jegyet ugyan még nem írt hozzá, de remélem, hogy ezzel sem lesz gond, ugyanis ez a másik tárgy, ami a Learning Agreementemben szerepel. Ja, és külön megjegyezte, hogy mennyire örül, hogy az idősgondozás és az elöregedő társadalmak problematikájába belevettem a gender nézőpontot (=hogy a gondozók és a gondozottak is zömmel nők). :)