Par hettel ezelott a kovetkezo eset tortent meg velem. Reggel kilepek a kollegium ajtajan, es szinte azonnal leszolitott egy srac, hogy otthon hagyta az inzulinjat, nem adta be maganak, penzre lenne szuksege, hogy felhivja a fonoket, hogy ertesitse, blabla.

Rettentoen kamuszagu volt az ugy, es be kell vallanom, hogy bar adtam neki egy kis aprot, tenyleg csak par centet, sokat gondolkodtam azon, hogy vajon at lettem-e vagva vagy sem. Kicsit szegyelltem is magam, hogy meggyanusitok valakit azzal, hogy atvert, de homalyos volt a sztori, de ugyanakkor ki is volt talalva, hogy ugye rogton azzal nyit, hogy cukorbeteg es nem adta be az inzulint, en pl ettol total lesokkolodtam az elejen, es kevesse figyeltem a mondandoja tobbi reszere.

Na, ma reggel ugyanigy kilepek az ajton, teszek par lepest, es a kis baratocskank lepne oda hozzam, hogy....ho-ho-ho, nem fogsz megint atverni!!! Ra sem neztem, csak odasziszegtem neki, hogy I have stopped few weeks ago...

A srac teljesen hetkoznapi ruhaban volt, semmi kulonos nem volt vele, tenyleg, mintha egy lenne a sok finn kozul itt Tampereben.