Ma ismét kimozdultam. Ennek azért van hírértéke, mert egyébként tényleg nem szoktam. Reggel a szokásosnál is jobban éreztem úgy magam, mint akit előző este agyonvertek.De nem tudom, hogy miért van ez. Azt tudni kell, hogy itt nagyon picike párnám van, és ráadásul lapos is. Eddig még kábéra elvoltam vele, de azt hiszem, hogy most már nem tudok rendesen aludni rajta. Na mindegy.

Este volt megint órám (Finnish culture & society), innovációról meg technológiáról szólt. Óra előtt beszélgettem Francescával, két tökéletes olasz mondatot mondtam neki,majd átváltottunk angolra. Mesélte, hogy Olaszországban az elmúlt években tök gyakori lett, hogy kelet-európai, főleg ukrán és román középkorú nők vállalnak idősgondozást az idősek házában, mert hogy az olaszoknál nincs ám semmilyen intézmény az idősebbeknek, a család meg sokszor messze él, úgyhogy ilyen gondozókat alkalmaznak, persze feketén. Azért beszélgettünk erről, mert a Nordic Welfare órára most írja az esszéjét, és erről is fog benne írni.

Azért ezen rendesen elképedtem...bár rögtön én is elmeséltem neki a magyar eltartási szerződéses dolgot, és rögtön mondta is, hogy ez milyen morbid, hogy arra vár a pár, hogy a bácsi vagy a néni meghaljon. Hát igen...

Viszont ezzel kapcsolatban nekem most állt össze a kép, hogy a 70-es meg a 80-as években, meg végeredményben később is miért volt ilyen gyakori ez az eltartási szerződéses dolog. Hogy ez megint ahhoz kapcsolódik, hogy milyen rohadt nehezen lehetett lakáshoz jutni az átkosban. Hogy anno mikor olvastam 70-es évekbeli kutatást arról, hogy a magyar házassági piacon mi volt az egyik legvonzóbb "tulajdonság", amivel jobb eséllyel lehetett társat találni, az a megoldott lakhatás. Vagy önálló lakás, vagy egy kis bármi. Meg persze azon is elgondolkodtam, hogy azért ezt a lakás-dolgot generációról generációra örökítjük, mármint azt, hogy csak lakás legyen, és lehetőleg saját. Bár persze mostanában ez is változik.

Az előadás is nagyon érdekes volt. A finnek totál be vannak szarva, hogy a Nokia döglődik, úgy értem, hogy az előző évekhez képest nem úgy teljesít, ahogy kéne, és ha nem is az egész gazdaság, de jókora része a Nokiára épül. Nagyon gondolkodnak azon, hogy vajon mi lesz a következő Nokia, hogy van-e olyan potenciál bármelyik másik cégben, hog ekkora sikereket érjen el.

Nagyon vicces volt amúgy az előadás, mert az órát egy fiatal, 29-30 év körüli, igen jó fellépésű, és hát ne szépítsük, borzasztóan kidolgozott testű srác tartotta. Végig kellett volna fényképezni az előadótermet, mert a csajok arcára valami olyan elképesztő mosolyhalom ült ki, hogy az valami hihetetlen. Ha a levegőben lett volna egy ösztrogén-mérő kütyü (ha már innovációról beszélünk), az tuti kiakadt volna. És azt is látni kellett volna, hogy az arcokról hogyan fagyott le a mosoly, mikor a srác beleszőtte az egyik példájába a feleségét. :-DD

De tényleg nagyon jó előadást tartott a srác. Mesélt egy kezdeményezésről, amit egyetemek meg állami kutatóintézetek csináltak közösen, egyfajta nagy finnországi brainstorming. Elmentek jó néhány városba szerte az országban, és a lakosok mindenféle technológiai meg innovatív ötletekkel állhattak elő. Ezen a honlapon lehet pár ötletet olvasni angolul. Ez nekem nagyon tetszett. A honlapon egyébként folyamatosan lehet ötleteket adni, és az ötleteket szabadon fel lehet használni.

Volt egy pont, amikor majdnem hangosan felröhögtem amúgy az előadáson. Arról beszélt a srác, hogy hát ugye van ez a sok károsanyag-kibocsátás, és hogy ezt valahogyan vissza kell szorítani, és hogy milyen ötletek vannak erre. És itt említette, hogy van egy ötlet, miszerint annak függvényében kelljen az autósoknak extra adót fizetni, hogy mennyit használják a kocsit, és hogy ezt ilyen beszerelhető GPS-en keresztül lehetne követni. Lelki szemeim előtt azonnal megjelentek a magyar lelemény mintapéldái, mert szó se róla, hogy ha az adózást kell kikerülni vagy megkerülni, nagyon innovatívak tudunk lenni. :))

A finn varjak rettentően hangosak. Na, ők nem tisztelik úgy a csendet, mint embertársaik.

Napok óta bennem egy van furcsa érzés, egyfajta türelmetlenség. El kellett telnie pár napnak, míg rájöttem, hogy ez bizony annak szól, hogy 10 nap múlva megyek haza.

Nagyon furcsa és néha rossz érzés. Bénít. Nem tudok semmire koncentrálni, hamar elvesztem az érdeklődésem, bármivel is foglalkozom. Izgatott vagyok, már nagyon ülnék a buszon meg a repülőn. Tényleg rettentően furcsa érzés.

Igazából azt furcsa átélni, hogy bő két héttel az utazás előtt kezdődött a dolog. Jóformán semmivel nem tudom magam igazán lefoglalni, mert hamar, tényleg nagyon hamar megunom. Márpedig nem egy dolog van,amivel bizony nagyon haladni kellene...Nincs mese, valahogy ide kell szögeznem magam ehhez a székhez, és csinálni kell a dolgokat, nagyon szigorúnak lenni magamhoz, mert egyszerűen luxus így bánni az idővel.

A jó idő megihlette a koli lakóit és kipakoltak egy asztalt meg székeket a dohányzó udvarra az ablakom alá. :) Most olyan, mintha én is buliznék velük. :)) Csinálok majd képet is.

Nagyon vicces, ahogy a külföldi cserediákok között váratlanul egyszerre bukkan fel egy probléma.

Nevezetesen az, hogy a haj nő. Még külföldön is.

Ma először ebédnél merült fel, mikor a lányok azon tanakodtak, hogy hova menjenek hajat vágatni, mert már nagyon kéne. Alsó hangon 20€ a vágás, én azt hittem, hogy több. Akinek melír van a hajában, vagy festeti, annak ugye a lenövés is probléma.

De ez nem csak a csajok baja ám.

Ma a szaunában a hongkongi srácon röhögtünk, mert miután megtörölte a fejét, úgy nézett ki, mint a legvadabb Dragon Ball-figura. :)) Mikor meg az elülső tincset lesimította az arcán, tisztára Kozsós lett a feje. Ezt persze nem mondtam neki, mert nem értette volna, csak röhögtem magamban.

Egyébként nekem is nagyon hosszú már a hajam, szerintem életemben nem volt még ilyen hosszú, még ötödéves koromban sem. Azt hiszem, ha végleg hazamegyek, majd jól megszabadulok tőle, és növesztem újra majd. A vége sajnos törik, hogy minél szükségesebb lenne neki egy egészségügyi vágás.

Az egyik csaj a WC-be zárkózva skype-olt.

Nekem meg egy picit bevérzett a jobb szemem.

A kettő között nincs összefüggés.

Ma reggel semmi kedvem sem volt felkelni, nyilván ebben az is közrejátszott, hogy fél 5-kor sikeürlt letennem az egyébként rémesen izgalmas Thinking differently (A Reader in European Women's Studies) című könyvet. A reggeli órán azonban egy tök nagy meglepetés ért. Még hetekkel ezelőtt észrevettem, hogy az egyik francia srácnak Bic-tolla van.

Amikor általános iskolás voltam, ez volt a sláger, először két színben (kék-piros), aztán négy színben. Tudjátok melyik tollról beszélek! Amelyiken ilyen gombokkal lehet váltogatni a színeket.

Már akkor is poénkodtunk, mert kölcsönadta a sajátját, hogy nosztalgiából írkálhassak vele.

És képzeljétek el, ma hozott nekem egyet! :) Azt mondta, a feketepiacról! :) :)

Úgyhogy most van Bic-tollam!!! Mondtam neki, hogy ha bármit szeretne Magyarországról, csak szóljon. Mondta, hogy pl gulyásnak örülne. :))

Amúgy szép idő van, az egyik litván lány kicsit kiakasztott, amikor be akarta mesélni, hogy -12 fok van. Mondom neki, ez lehetetlen, fázós vagyok én is, de azért még a szemem is látja, hogy olvad a hó, tehát tuti nincs -12 fok. De, de, ő látta reggel. Mondom neki, helló, reggel nyilván hűvösebb van, még azt is el tudom képzelni, hogy -12 fok legyen (bár ezt is nehezen), de hogy most nincs annyi, az tuti. Jelenleg amúgy -3 fokot mutat a hőmérő az interneten, kint a párkányomon meg +1 fok van. Egyébként a csaj imád pánikot kelteni. Jó kis groteszk tükör ez nekem, mert néha magamat látom benne, például akkor, amikor pörgeti magát egyre jobban bele egy pánikba.

A múltkor azon aggódott, hogy ha ő korábban megy haza, akkor biztosan le fogják zárni a hallgatói dolgait, amikor megkapja az elvégzett tanegységeiről az igazolást, és ő már április végén haza akar menni, és hogy akkor ez milyen gáz, mert a szakdogájához viszont szüksége lenne az online folyóiratgyűjteményre, és így tovább. Először próbáltam észérvekkel meggyőzni, hogy a hallgatói jogviszony egységes, nem zárják le csak úgy. Nem, nem használt. Mondtam neki, jó, akkor menjen be a nemzetközi irodára és kérdezze meg. Jó, majd bemegy, de folytatja tovább a pánikkeltést.

A lányok holnap mennek egy hétvégi cottage tripre valahová vidékre, amit a diákszövetség szervezett. Biztosan jó lesz majd nekik. Hétfőn amúgy megünnepeltük Enelis szülinapját. Egy párnát csináltattunk neki, amire rányomták egy fotónkat, és ráirattuk, hogy "Tampere Finland 2010". Bár egy kis távolsággal kezelem az ilyen jellegű ajándékokat, azt kell mondanom, hogy itt ezen a helyen hihetetlenül ízlésesen készítették el. Nagyon szép betűtípussal, szép árnylatokkal, és nem fekete-fehér fotóval, hanem barnás árnyalattal. Meglepően, tényleg, nagyon szépre sikerült. És árában kb. annyi, mint otthon.

Ma az egyetemi előadáson az előttem ülő dél-koreai csaj főtt tojást evett. Konkrétan elővett egy papírzacskóból egy tojást, ami már meg volt hámozva, és azt ette.

Az órán egyébként a finn erdőkről volt szó, és tök érdekes volt, hogy az ország 62-63%-a erdő, és ennek kb 50%-a magánkézben, családok tulajdonában van. És az országban midenhol lehet az erdőben túrázni (gyalog, biciklivel; autóval vagy motorral nem), és engedély nélkül 2 éjszakát sátorozhatsz is, úszhatsz a tóban, ezek kvázi jogok.

Aztán megejtettem szokásos bevásárlásomat, ahol nem bírtam ki röhögés nélkül a "liquer filli pussi" feliratot az egyik cukroszacskó oldalán, ami azt jelenti, likőrrel töltött cukorkák vannak a zacskóban.

Oly' jó, oly'jó, hogy occsó az ojró!

:)

Uramisten, már 4 napja nem adtam magamról itt életjelet. Nem fagytam meg, megvan minden testrészem, jól vagyok. Megírtam a WS-os esszémet, 17 oldal lett, rémesen büszke vagyok magamra, hogy ennyit tudtam írni angolul. No, ez mér messze van az Academic Englishtől, az tuti, de legalább látom már picit, hogy mi merre hány méter.

Leadtam a felvételis anyagomat a Nádor utcai intézmény online felületén, egy-másfél hónapos izgalom.

Most még írnom kell egy 3 oldalas research papert, ami nem tűnik soknak, de pont azért nehéz, mert 3 oldalt kell írni.

2 hét és megyek haza 6 napra.

Ja, és félidőhöz érkeztem!!!!! :)

És még valami, hogy Ti is nevessetek. Tegnap este láttam egy videót a tv2 Napló műsorából, ami szerintem az utóbbi időben nagyot zuhant a riportok minőségét tekintve, de most volt egy riport a lehető legképtelenebb válásokról, és ebben mondta egy ügyvéd, hogy volt, aki azért adta be a válókeresetet, mert a társa mindenáron el akarta olvastatni vele a Kommunista Kiáltványt. :DD

Litvániában nincs IKEA. Tegnap néztük Turku térképét, ahol volt egy IKEA-jel, és mutattam, hogy juj, de jó, itt van IKEA. A lányok meg döbbentek néztek rám, hogy az meg mi. Azt hittem, hogy viccelnek. :)

Kultúrsokk.

Tegnap voltunk Turkuban, majd írok róla meg minden, de nem most, mert haladnom kell a Women's Studies lecture diary-vel. Addig is egy csomó fotó itt.

Ha minden 35.nap lesz ramaty az itteni tartózkodásomból, akkor azzal ki fogok egyezni. Mert a tegnapit se teszem ki az ablakba, az biztos, bár este azért jobb lett a hangulatom, mint az elején.

Nem is pazarolom a karaktert szomorúságokra, inkább megpróbálok újabb szösszeneteket felvillantani itteni kis életemből.

Olvad a hó.

De nagyon.

Most napokig nem mozdultam ki a kollégiumból, úgyhogy teljesen váratlanul ért, mikor tegnap este elindultam a Finnish Culture & Society órámra, és egy egészen más várossal szembesültem. Ugye itt környzetvédelmi okokból nem sóznak, hanem kavicsoznak, na most el lehet képzelni, hogy mennyi kavics áll az utcákon. Mert a hó elszáll, a kavics megmarad. Kíváncsi vagyok, mikor jönnek a kis seprűs emberkék és szedik össze a kavicsot. Egyébként megint egy olyan megoldással találkoztam, amiről azt gondolom, hogy otthon is simán lehetne alkalmazni. Mert a kavicsot a hó olvadásával össze lehet szedni, és jövőre újra fel lehet használni. És még környezetkímélő is. Az persze igaz, hogy azért otthon nem annyira kiszámítható a tél vége, és sokkal jobban ingadozik a hőmérséklet, és ahogy most látom, amúlt heti 9 fokok után megint simán beterítette a fél országot a hó. De nekem ez az itteni olcsó és környzetkímélő megoldás nagyon tetszik.

Szóval olvad, és a város tényleg ramatyul néz ki. Az egész egy merő latyak. Viszont megdöbbentő, hogy látja az ember, a valóságos talaj hol húzódik, hogy szemmel látható, hogy tényleg olvadt a hóréteg, ami a gyalogos utakat övezte. Egyszerűen szinte egy új város bújik ki a hó alól. Tegnap mentem vásárolni is az órám után, és megdöbbenve láttam, hogy jééé, ebben a buszmegállóban vannak padok. És nem tudtam felidézni, hogy eddig csak nem figyeltem oda rájuk, vagy valóban most bújtak ki a hó alól.

Az esti órámon a téma a Finnish popular music volt. Nagyon jó volt, mert a tanár mutatott nekünk pár példazenét, és egy időben mutatta a finn és az angolra lefordított szöveget. A legdurvább a finn rap volt. :)) Azt kell mondnom, hogy egészen jó kis zenekarok vannak itt meg énekesek, énekesnők. Az oké, hogy nemzetközi vonalon a keményebb zenék az ismertek, de ez főleg a német piacnak köszönhető. Érdekes volt nagyon az óra, de tényleg.

Este meg vásárlás, bánatomban végigszáguldottam az ABC-n, és minden szirszart bedobtam a kis gurulós, húzogatós narancssárga kosárba, ott is hagytam 20€-t, de nem érdekelt.

A mai nap már jobb, edzettebb vagyok, horgok és egyenesek fogadására és adására alkalmas.

És már csak 25 perccel tovább van világos Pesten, mint Tamperében.

:)

Jövünk fel, mint a talajvííííííz!!!

Tervezzük, hogy a periódusszünet alatt, azaz ezen a héten egy nap elmegyünk Turkuba. Már csak azért is izgalmas a dolog, mert jövőre Turku és Tallin lesznek Európa Kulturális Fővárosai, és Turkuban már zajlanak az előkészületek.

Állítólag nagyon szép város. :)

Én meg (el sem hiszem), de most már tényleg-tényleg a végén vagyok a négy évet összepakolós, mindenféle változókat összenézős, átkódolós, újraellenőrzős folyamatnak, kész csoda, én mondom...

Előttem áll mondjuk még dolgozatjavítgatás meg saját dolgozatom megírása,de szépen mindent sorjában.

Ez tényleg komoly, hogy szerdára +4°C-ot mondanak??????

Meséltem a lányoknak, hogy miket csinálunk Magyarországon húsvétkor. Egyáltalán nem értették a locsolkodást, mert Litvániában nincs ilyen. Teljesen el voltak hűlve, mikor magyaráztam, hogy jönnek a fiúk szódásszifonnal vagy vödör vízzel ébreszteni. Vagy kölnivel, amitől bűzlik estére a fejünk. És náluk nem anyúl hozza a tojást, hanem egy öregasszony, na jóóóóó, nagymama. :)

Ez annyira de annyira vicces, hogy valamit alapnak veszek, és kiderül, hogy máshol egyáltalán nem úgy van!

Ja, és csütörtökön találtunk egy újabb international szót:

kaka.

Az észteknél és a litvánoknál is ugyanazt jelenti, mint nálunk. :D

Ma egy hatalmasat kirándultunk a lányokkal. Mivel az idő ismét csodásan napsütéses volt, ezért úgy döntöttünk, hogy végre elmegyünk a nagy kilátóba. Picit drága volt, 8 €, de nagyon szép volt a kilátás, és tényleg messzire el lehetett látni. Már lentről is láttuk, hogy valami furcsaság alakul a tó jegén, mert egy csomóan mennek egy pont felé a jégen. Mi is elnéztünk oda, és nagyon vicces volt, felállítottak egy bódét a tó jegén, és sült kolbászt meg kávét-teát árultak. :) Mi is ettünk, és nagyon jól jött, mert rettentően éhesek voltunk. Én magammal vittem a korcsolyámat, és egy picit le volt takarítva egy szakaszon a jég, úgyhogy koriztam a tavon. Nagy élmény! Fentről egyébként tökéletesen lehetett látni, hogy hogyan fagytak meg a tavon a hullámok. :)

Utána elmentünk abba a kedves kis kávézóba, és ettünk megint finom almás pitét és ittunk kakaót, nagyon elfáradtunk a végére. :)

Finnországban ha megszületik a gyereked, akkor választhatsz, hogy vagy a 140€-s, egyszeri összeget kéred vagy az ún. Maternity Package-t. Linkelek hozzá egy oldalt.

Hát meg kell zabálni, milyen cuki holmik vannak benne. Nekem a napocskás kiszoknik tetszenek a legjobban.

270 €-t lehet külföldre is rendelni.

Annyira jó gesztus ez az egész, szerintem jól példázza a finnek hozzáállását egy csomó dologhoz. Kicsit emberarcúbb lesz valahogy tőle az állam, jelentsen ez bármit is.

Mikor legnagyobb öcsém született, emlékszem, anyám egy három darabos mini termékmintákból álló Johnson&Johnson csomagot kapott. Persze, ki a kicsit nem becsüli...

Hát, itt Finnországban azért jobban becsülik a kicsiket. :)

Itt vagyok, élek, I'm back, és így tovább.

Megpróbálom összefoglalni az elmúlt pár napot, mert vicces és/vagy érdekes sztoriból nincs hiány. Tuti, hogy egy pár elveszett menet közben, és észben kell tartani a blogírás/élménymegosztás alapvető szabályát: azonnal meg kell írni valamit, különben elfelejted.

Szerda. Szerdán punnyadt volt minden és mindenki, utolsó women's studies óránkon voltunk, épp kérdeztem valamit Editától, azt hiszem, az órával kapcsolatban, amikor faarccal közölte: I don't know. I don't care. Valami olyan röhögőgörcs jött rám ettől, annyira komikus volt a helyzet, és hát az, ahogyan ezt beközölte...kész.  Este a Finnish Culture and Society órán a finn média és telkom helyzetről volt szó. Az előadó cirka 85 diával készült a 90 perces előadásra, iszonyú lassan beszélt, úgyhogy ez a két faktor együttesen oda vezetett, hogy a 40. diától végignyomkodta az egészet, és semmit de semmit nem lehetett érteni, hogy mit miért mutat vagy hogy jön most a témához.

Szerda reggel amúgy utoljára találkozott a Cultural Conversation-ös kis csapatunk. Azért volt számomra külön érdekes ez a találkozó, mert Katja, a finn lány az előtte lévő pár napot Budapesten töltötte, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi a véleménye a városról. Nagyon tetszett neki a Széchenyi fürdő, bár el volt képedve, hogy a jegypénztáros annyit tudott mondani, hogy "van tiket-tú tiket" és kész, bármi mást kérdezett, megállt a tudomány. Ez rettentően ciki. Ahogy az is, hogy kérdezte: miért vannak szemétkupacok a bevezető utak mellett? Hát ööö izé, mert valakik oda teszik, a város meg nem viszi el...Alapvetően egyébként jó véleménnyel voltak a városról, pedig mennyi minden szuper dolgot nem is láttak! :)

Beszélgettünk más dolgokról is, aztán játszottunk Jungle speedet, és életemben először meg tudtam nyerni egy kört. Büszke voltam magamra.

Csütörtök, azaz tegnap. Reggel alig bírtam kimászni az ágyból, de muszáj volt, mert volt egy reggeli órám. Ezen a finn családpolitikai támogatásokat meg elméleteket vettük, és nagyon érdekes volt a számomra. Az önkormányzatoknak kötelező mindenki számára hozzáférhetővé tenni az óvodai ellátást, azaz az ehhez füződő jog mindenkit megillet, ez azonban nem azt jelenti, hogy az ellátás ingyenes lenne. A tanárunk is felhívta erre a figyelmünket, hogy egy csomó diák, akik más országból jönnek, nem értik, hogy hogy lehet az, hogy valami alapvető jog, de fizetni kell érte. Könnyű belátni: az önkormányzatoknak biztosítaniuk kell a férőhelyet, ha te el akarod ott helyezni a gyermekedet. De ez nem ingyenes. Egyedül akkor lehet ingyenes, vagy valamivel kevesebb, ha pl alacsony a fizetésed. Egyébként van lehetőség arra is, hogy otthon neveld a gyereked, ekkor kapsz valamennyi pénzt érte, kb kivásárolod a gyereked óvodai férőhelyét otthonra. Ez a hozzájárulás, amit az önkormányzattól kapsz, azonban kisebb, kevesebb, mint amennyibe a gyerek óvodai ellátása kerülne, így spórol az önkormányzat. A gyerek max 9 hónapos koráig lehet egy anya távol a munkaerőpiactól, hogy kapja az itteni gyedet, utána általában óvoda. Az ovik reggel 7-től délután 5-ig vannak nyitva, és vannak olyan helyek, ahol 0-24-es műszakban megy a gyerekfelügyelet. Rika, de fogadhatsz babysittert is a gyerek mellé, ekkor be kell menni a hivatalba, és ott írtok egy szerződést együtt, hogy helyetted a sitter lesz otthon a gyerekkel, és ezt is támogatják valamennyi pénzzel. És természetesen semmilyen megbélyegzés nincs, hogy nem vagy jó szülő, ha bölcsibe adod a gyereked.

Óra után ebéd, ahol Anna vette a bátorságot, és megkérdezte, hogy hogy hívják azt a kenyeret, amiért rajongunk. Barna kenyérnek látszik, de édes és nagyon-nagyon finom!!! A neve: perunalimppu. Valami krumplis a neve alapján. Ma vettem is egyet a boltban, de nem annyira édes, mint ami az egyetemi menzán van.

Tegnap este diákbuli volt az Onnelában (ami katicabogarat jelent), előtte szokás szerint a lányok szobájában gyülekeztünk, és megbeszéltük, hogy mindenki meg tud nevezni olyan embert itt Tamperében, aki a saját nemzetiségéből származik, a többiek is ismerik, és mindenki furának tartja. :) És nem ő maga! :) Az egyik csaj, akit tegnap este ismertem meg, igyekezett mély benyomást tenni arra a három francia fiúra, akik a lányok invitálására érkeztek a szobába. Sikerült is neki mély nyomot hagyni bennük, miután kijelentette, hogy Milánó például szép francia nagyváros...

Talán nem ilyen entrée-ra gondolt.

Alakított még utána is, mert miután odaértünk az Onnelába, sajnálatosan várnunk kellett, mert nagyobbacska tömeg volt a bejáratnál, ráadásul bent rosszul lett egy lány, valamilyen görcsös rohama lehetett, nem kizárt, hogy epilepszia, jöttek a mentők meg minden, és épp az ajtó álltunk már, fáztunk, persze, de basszus, láttuk a csajt, ahogy szenved a földön, és a mentősök próbálnak neki segíteni. Ez a csaj meg ott nyavalygott, hogy ő be akar menni, nem érdekli, ki van rosszul. Ha hozzátesszük, hogy egy leendő szociális munkásról beszélünk, érthető, hogy miért szakadt nálam ela cérna,és mondtam neki, hogy legyen már egy kicsit több türelemmel, és gondoljon arra,hogy ha ő feküdne ott a földön így, neki se esne jól, ha mások pattognának, hogy de be akarnak menni. Argh.

Az Onnelában aztán találkoztam más magyar lányokkal, és meg kell állapítanom, hogy még mindig nagyon furcsa magyarul beszélnem.

Itt találkoztam aztán azzal a lánnyal is, akinek a napokban hunyt el az apukája. Beteg volt, fel volt rá készülve, és úgy volt vele,hogy inkább eljön, hogy ne legyen egyedül otthon a szobájában. Nagyon-nagyon erős csaj. Én rég összezuhantam volna.

Ez egyébként pont egy olyan dolog, amitől én is rettegek, hogy valami nagy baj történik otthon vagy valakivel, én meg ilyen rohadt messze vagyok...

Ma pedig szokásos péntek-hangulat volt, Voting órán a tanár beszélt kicsit a saját phd-témájáról, ősszel akarja leadni, egész érdekes meg empirikus alapú. :) Gyönyörű idő volt ma egyébként, szikrázó napsütés, és végre-végre nem volt hideg sem. :) Napsütés meleggel.

Amúgy az egyetem előtt van egy közepes méretű hóember, amely segítségével a dolgozók egyetemi sztrájkot hirdettek március közepére. Kérdés, hogy addig nem olvad-e el a hóember.

Az ebédet napsütésben és Zoli társaságában töltöttem, majd elmentem bevásárolni. Képzeljétek, a pénztárosok neve alatt kis zászlócskákkal jelzik, hogy milyen nyelven lehet a pénztároshoz beszélni. A mai pénztároshoz svéd, angol és orosz nyelven. Azért ez nem rossz.

Visszafele meg találkoztam a holland sráccal, akivel kapcsolatban rájöttem, hogy véralkoholszintjének kiváló bejóslója az, hogy a Hey-en kívül mond-e még valami mást is nekem, mert eddig erre csak tegnap és pár hete éjjel volt példa, és mindkétszer nagyon be volt rúgva. :)

Elolvadt a hó a párkányomról, és találtam ott egy hőmérőt. :)

Egyre érthetetlenebb bulimeghívókat kapok, amelyek a 3. emeletre invitálnak. A mai például: viselj bármit, kivéve ruhát!

Viseljek bútort, ennivalót, bármit, kivéve ruhát...

Hát nem mondom, kreativitást kívánna, az fix, de ezt is inkább kihagyom!

A mai nap szép példája lenne annak, hogy hogyan töltsünk el úgy egy napot, hogy jóformán semmit sem csinálunk. Na jó, ez nem igaz, mert kijavítottam egy 30 oldalas mindjártkész dolgozatot.

Mostanában a szükségesnél is kevesebbet fordulok meg a konyhában. Pedig van mindenféle finom kajám, de mégse akaródzik kimenni. A múltkor vettem egy májkrémet. Ehhez kapcsolódik mai napi szavazásunk:

Az egyetemi előadásokon teljesen elfogadott dolog, hogy valaki kötöget vagy horgol.

Igen, kajakra készítik a sálakat meg a pulóvereket. És most már nem csak finn diákokat láttam horgolni meg kötögetni, hanem az egyik brit csaj, Pamela is elővette a Voting órán a kis fonalgombolyagot. :)

Mikor először láttam, rögtön az jutott eszembe, hogy én mit csinálnék, ha valaki elővenné az egyik órámon a kis kézimunkás dobozkáját, és nekiállna hímezni vagy kötni. Mondjuk SPSS-en nem valószínű a dolog, de mondjuk más órán vagy előadáson, ahol úgyis megkapják ppt-n az anyagot. Figyelni végeredményben így is tudnak mondjuk.

:)

Ma sapka és kesztyű nélkül (!!!) mentem el vásárolni. Egészen felszabadító érzés volt, és a város is valahogyan másképp nézett ki így.:) Még az se vette ela kedvem, hogy a Keskustorin lévő óra, amia hőmérsékletet is kiírja, makacsul ragaszkodik a mínuszhoz, ugyanis kijelezni 0.0°C-ot mutat, előtte egy masszív mínuszjellel így: -0.0°C. Ha nem sejteném, hogy ez a szerkezet egy tizedesjegyig írja ki a hőmérsékletet, azt hinném, hogy ez a mínuszjel is a finn pesszimizmust jelképezi.

Ilyen időben persze olvad minden, úgyhogy bizony nagyon körültekintően kell kirakatokat nézegetni, mert a tetőről nagyon durván zúznak le a hókupacok. De tényleg tök ijesztő, ahogy állsz vagy mész a járdán, és egyszercsak iszonyatos robajjal lehuppan melléd egy adag hó...

A járda pedig kész korcsolyapálya, mert ugye elolvadt a friss hó, és alatta a több hónapos fagyott hó van, ami elég masszívan tartja magát, és úgy csúszik, mint az állat. Én még senkit nem láttam elesni, és egyszerűen nem értem, hogy hogyan tudnak közlekedni így az emberek ilyen körülmények között. Lehet, hogy tényleg automatikusan szöges a cipőjük?