Tamperében elég sok használtcikk bolt van. Itt is a ruha a fő csapásirány, de emellett lehet egy csomó más dolgot is kapni. Vannak használt lábosok (de nem ám olyan, aminek oda van kozmálva az alja), evőeszközök, játékok, könyvek, újságok, sapka-sál, korcsolya, lovaglósapka, sícipő és golyóálló mellény is.

Ma Francescával és Linával elmentünk egy ilyen boltba, ami egészen közel van az egyetemhez, és körbenéztünk, mert Francesca ódákat zengett róla, hogy mennyi minden beszerezhető onnan. És valóban, tényleg nagyon sok minden van ott. Persze voltak olyan cuccok, amikről fogalmunk sem volt, hogy micsoda vagy hogy egyáltalán mire jó, és még azt sem tudtuk hárman elképzelni, hogy ez egyáltalán egy pici kisgyereknek vagy egy állatnek lenne szánva...Valami kötött cucc volt, néztük, forgattuk, Francesca azt mondta, hogy talán egy kisgyereknek, Lina erre rámondta, hogy szerinte inkább kisállatnak, én meg röhögtem félhangosan. :)

Aztán ebéd, előre megbeszéltük egy sráccal, Zolival, hogy összefutunk, mert ő is itt lakik a Tuomioban és szintén magyar, úgyhogy megebédeltünk és ittunk egy kávét, életmentő volt. Néha rettentően megkívánom a kávét, nem sűrűbben, mint otthon, csak az a baj, hogy macerás lenne itt inni, mert itt nincs műanyag 3 az 1-ben kávé (Natalia, a lengyel lány is hiányolja ám!), csak sima nescafé, ami teljesen oké, de akkor már tejet is kéne hozzá venni, de annyit nem iszom, hogy megvegyem a literes tejet, aztán megrohadjon nekem (fúúúúj egyszemélyes háztartás fúúúj), én most tényleg azt taglalom ennyi soron keresztül, hogy miért nem tudok itt kávét inni???

Nem vagyok normális, megyek is készülni a holnapi napra...

:)

Az egész koli olyan, mint egy méhkas, mindenki a lappföldi túrára készül. Ma mennek az emberek este, és vasárnap délelőtt érkeznek meg. Én nem megyek, mert egy VIP-t várok csütörtök este. Egy nagyon fontos P-t. :)

*_*

A tegnapi boltos írásból kimaradt az, hogy láttam két doboz miniparadicsomot, ami tiszta penész volt, és simán ki volt rakva, hogy eladó! Tehát a finneknél is ismert ez a dolog! :)

Az előbb egy idős bácsi megpróbált megtéríteni a sarkon. Először azt hittem, hogy szórólaposztó, csodálkoztam is, hogy ilyen idősen csinálja itt a hidegben, de azt hittem, besegít valakinek. Hát igen, végeredményben valóban besegít Valakinek. :)

Már a kezemben volt a finn nyelvű szórólap, amikor el kezdett tovább beszélni hozzám finnül, úgyhogy jobbnak láttam tisztázni a helyzetet, hogy nem, nem értem, amit mond, sajnálom. Akkor már láttam, hogy a karján lévő kötegnyi újságból akar adni egy darabot, amin egy hatalmas kereszt volt. Akkor esett le, hogy mi történik.

Amint meghallotta, hogy csak angolul van esélye velem szót érteni, kezembe nyomta a nála lévő angol nyelvű kiadványt! :)

Ezek a finnek nagyon felkészültek!

Rögtön utána összefutottam Michaelával, aki salsa órára ment, meglátta a kezemben a cuccot, és röhögött, a múltkor ő is kapott egyet.

Mindig csak az eszemben van, de sosem írok róla, hogy mikkel szembesülök a bevásárlásaim alatt, amiken meglepődön.

Bátran állíthatom, hogy a magyar Pick szalámi a legdrágább cucc az egész áruházban a kajás dolgokat tekintve. A 27 dekás kis csomagolt rúd 28 euróba fáj (~7500 Ft).

A másik meghökkentő dolog, hogy itt is van pufi (extrudált kukoricapehely), és az a zacskó, ami otthon legrosszabb esetben az oktogoni (vagy egyéb helyen lévő) Manna ABC-ben 90 Ft, itt majdnem 2 euró! A legnagyobb (de az egyik legfinomabb) semmi kaja zacskója 550 Ft! Hát efelett nem tudok napirendre térni, de komolyan.

Ja, és a papírzsepi.

Körülbelül egy hónapja keresek papírzsebkendőt. OK, olyat találtam, hogy 6×10-es csomag, amit tudok magammal vinni, kis esztétikus, szuper. De olyat is kerestem, ami nagyobb kiszerelésű. Látom én a részlegen, hogy ezek tele vannak fehér papírszalvétával, három réteg, ilyen-olyan, de papírzsepi, na az nincs. De van. Pontosan ezek a négyzet alakú zacskók, ezek rejtik a papírzsepit, és ezek nem szalvéták. Könyörgöm. A százas papírzsepit téglalap alakúra kell összehajtogatni!!!

És lezártam az első havi mérleget, összesen 490 €-val úsztam meg a januárt kajával, lakbérrel, mindennel, alkohol nékül low budget üzemmódban.

Na, átestem a tűzkeresztségen, és én is tiszteletemet tettem a közeli Love Hotelben. Még a pizsama party-n nyomta az egyik lengyel lány a kezembe azt a kártyát, amivel ingyen be lehet menni eme neves intézménybe, úgyhogy ezzel megúsztunk 8 eurót. A ruhatárért persze itt is fizetni kellett 2 eurót, de ezt már megszoktuk, mondhatni.

Az egész azzal kezdődött, hogy felmentem Dianáékhoz, akik mondták, hogy várunk még pár emberre, például x-re meg y-ra, akik magyarok. Magyarok? És még nem találkoztam velük egy hónap alatt itt? No sebaj, tök jó.

Aha.

Hamar kiderült, hogy arról a két csajról van szó, akikkel már az első nap találkoztam, és mikor hallottam, hogy magyarul beszélnek, odavetettem nekik egy lelkes "sziasztok!"-ot, és úgy néztek rám, mint egy ufóra. Gondoltam, ha nem, nem.

Na, hát most sem váltottam ki belőlük nagyobb lelkesedést, kb mintha egy darab téglát mutattak volna nekik. Kiderült, ők is ELTE-sek, bölcsészek. Az egyik lány kérdezte, hogy nem ismerem-e xy-t, ha én is szociológiát tanulok. Nagyon ismerős volt a neve, és az arca is rémlett, úgyhogy mondtam, hogy de igen, ismerem. Mondta a lány, hogy az unokatesója. Mondtam is neki, hogy hasonlítanak egymásra. Mire a csaj a következőt közli be a lehető legsanyarúbb fejjel: Nem, mert ő sokkal szebb nálam.

??????? A hozzászólások közé várom, hogy erre hogyan kellett volna reagálnom, mert én bizony nem tudtam.

Aztán elindultunk a helyre, és mivel kb 5 percnyire van, hamar oda is értünk. Most nincs hideg amúgy annyira, mint az elmúlt napokban, mert havazik megállás nélkül, és ha hó van, akkor felhő is van, úgyhogy nincs annyira hideg sem.

A hely szokásos klubszerű valami, semmi extra, a zene pontosan az a bekategorizálhatatlan zaj, ami szokott ilyen klubokban szólni. Félig elektro, félig hip-hop, félig r'n'b, félig pop, én kb. fél óra múlva már nem tudok különbséget tenni a számok között. Ez a körülöttem állókat vagy nem érdekelte, vagy ők éppenséggel ismerték ezeket a dalokat (és szerették). Nekem az a kb. másfél óra (még így is totálisan túlteljesítettem a normám!!!) pontosan elég is volt ebből az egészből. Jelentősen rontotta a komfortérzetemet a mellettem álló leányzó, aki nem is állt, hanem táncolt, de ezt úgy tette, mintha egy aerobic edzésen lett volna. Az abszolút nem zavarta, hogy nincs meg hozzá a tér (ez általában nem jelent visszatartó erőt ilyen esetekben), legalább háromszor rúgott bele a lábamba, és komolyan aggódtam, amikor masszívan el kezdték a füstöt fújni a tánctérre, hogy az 1 centire csökkenő látótávolság nyomán egészen egyszerűen kiveri a szemem. A mozgása néha olyan volt, mintha egy láthatatlan ugrálókötéllel ugrálna, de komolyan!

Az az igazság, hogy én bizony unatkozom ilyen esetekben. És ezzel egy idő után nem tudok mit kezdeni. Úgyhogy inkább hazajöttem. Nehéz ilyenkor elmagyarázni, hogy nem, nincs rossz kedvem vagy ilyesmi, egyszerűen el kezdem sajnálni az ott töltött időt. Meg itt az is alap, hogy péntek-szombat buli van,meg persze hétköznap is, és én ebből már kinőttem, én ehhez már idősebb vagyok. Meg alapvetően nem ezért jöttem ide. Ezt néha nehéz nekik elmagyarázni. :)

Hazafelé amúgy láttam egy vérző fejű srácot a bejárat előtt, meg egy rendőrautót és persze rendőröket. Úgy látszik, az éjszakai élet itt sem olyan békés, hiába jóléti ország. :)

És még valami:

az előbb voltam az 5. emeleten Dianaéknél szemöldökszedő csipeszért. (Nem hoztam magammal, mert tudtam, hogy valakinél úgyis lesz.) És találkoztam a security guy-jal, aki úgy lépkedett a folyosón, mintha ő maga lenne Arnold Schwarzenegger a Terminátor 1-ből, már csak a napszemüveg hiányzott róla. De ugye az minek ilyen sötétben itt északon.

Amúgy pletykáltunk a lányokkal. Tegnap a buliban ismét elég sok új felállást láttunk az emberek között, a legmeglepőbb nekem a házas holland srác és az egyik német csaj volt, és én még örültem is, hogy na, végre összejöttek, mert itt laknak a szintemen, és állandóan láttam, hogy tök sok időt töltenek együtt meg tökre lehetett látni, hogy vonzódnak egymáshoz. Aha, akkor még nem tudtam, hogy a srác házas. Állítólag. Natalia, az egyik lengyel lány azt mondta, ő az első szemeszter óta már nem akad fenn semmin. Nálam is elég magas ez a küszöb, láttam én már karón varjút, ahogy mondani szokás.

Ma egyébként a Voting órát tartó srác megkérdezte, melyik országból jöttem. Mondtam neki, hogy Magyarország. Hűűű, hogy ő tavaly volt Budapesten és hogy a leggyönyörűbb város, amit valaha látott. Ezt egyébként tényleg sokan mondják. A külföldiek szeretik Budapestet. :) És emlékeznek a pálinka szóra. És kóstolták is persze. :)

Tegnap a buliban szintén megkérdezte valaki, hogy honnan jöttem, válaszolok, kérdezi, hogy melyik város, mondom neki, hogy Budapest, erre visszakérdez: Buda or Pest? És persze vigyorog.

Na jól van, mondom, ez is tudja akkor, hogy mi merre hány méter. :) :)

És úgy volt, hogy ma páran megyünk bingózni a szomszéd utcába, de elnapoltuk, mert a koli 90%-a másnapos a tegnapi buli után.

És közben Alex nagyon fontos tényre hívta fel a figyelmem: valószínűleg finnül mondják be a számokat, és hát nem nagyon fogjuk érteni. Mire én mondtam, hogy annál poénosabb lesz a dolog! :) Minek ide Survival Finnish Course, bemész egy bingo szalonba, és máris megtanulod a számokat. Mert azért remélem, hogy kiírni kiírják. :)

Pénteki napjaim fénypontja a Voting Behaviour című óra. Egy fiatal, elvarázsolt görög srác tartja (nem, nem ezért a fénypont!!!!), akinek az óráját gyakorlatilag végigröhögöd de úgy, hogy ő ezt igazából nem akarja. De egyszerűen nem lehet nem röhögni, komolyan! :) Annyi vicces dolgot csinál és mond. Ma egyébként az egyik srác okoskodósabb hangulatban volt, mint máskor (a srác egyébként teljesen olyan, mint az Office-ból Dwight), és gyakorlatilag minden percben megakasztotta az órát a kérdéseivel. Én nem mondom, hogy ne kérdezzen, hiszen amikor én tanítok, akkor is örülök a kérdéseknek, mert ez reflexió is egyben, hogy valaki követi az órát, odafigyel arra, amit mondok, és még érdekli is, de ma azt éreztem, hogy a srác kicsit be akarja bizonyítani, hogy többet tud a tanárnál, vagy okosabb nála, vagy valami ilyesmi.

Tudjátok, az a tipikus szitu, amikor látod, hogy az egész csoport fogja a fejét, és fojtott gyűlölettel néz a másikra. A tanár egyébként nagyszerűen járt el, minden kérdést komolyan vett és igyekezett rájuk válaszolni.

Megmondom őszintén, nálam ott szakadt el a cérna, amikor a 90 perces előadás 89. percében a srác (nevezzük Dwight-nak, ha már), szóval Dwight megkérdezte, hogy mi alapján csoportosította a példában a tanár fehér és feketebőrűek csoportjába az embereket. A példa a következő volt. Az a hipotézised, hogy a fehér bőrű emberek könnyebben égnek le. Ehhez ugye nem elég csak a fehér bőrűeken belül megnézni egy kísérletben, hogy hány százalék ég le, hanem valamivel össze kell hasonlítani (már eleve a hipotézis is kiált a "könnyebben, mint kik?" befejezésért), például a feketebőrűekkel. És akkor Dwight beközli, hogy mi alapján képezte valaki ezeket a csoportokat. Na, ott már nem bírtam magammal, és félhangosan megjegyeztem, hogy ez csak egy példa volt. A tanár persze mondta, hogy nem, ez egy nagyon jó kérdés volt meg minden. Igazából tanárként - azt hiszem - nem is tehetne mást. Én se tennék másként.

Amúgy ezen az órán fogunk SPSS-ezni is. :) A tanár megkérdezte, hogy ki ismeri a programot. Feltettük a kezünket kb. 7-en a 20-ból. Ki az, aki szakértő benne? Maradtunk ketten. :)

Ma egyébként esélyhányadosokról is beszélt meg logisztikus regresszióról. :)

A Cultural Conversations órával kapcsolatban gondolkodtam el azon, hogy milyen tök nagy felelőssége van az embernek abban, hogy hogyan mutatja be és hogyan ismerteti  Magyarországot és a magyar kultúrát másoknak. Mert persze, a legjobban úgy ismered meg, ha évekig ott élsz valahol. De itt most nekem kell valamilyen kész képet adnom ezeknek az embereknek. Mert az ember nyilván nem akarja az országot rossz színben feltüntetni, de az sem lenne a helyes, ha egy mini országimázs kurzust nyomnék le nekik. Azt hiszem, igyekszem azokra a dolgokra fókuszálni, amelyek tetszenek nekem Magyarországon, a magyar emberekben, vagy maximum néha kifigurázom magunkat jól. :)

De tényleg nehéz megszabadulni (és azt hiszem, nem is kell) attól a gondolattól, hogy bizonyos emberek általam fogják megítélni Magyarországot, vagy általam szereznek első benyomást róla, és ez igenis felelősség. Nagy felelősség. Ezért nem mindegy, mit és hogyan mondok el Magyarországról vagy a magyar emberekről.

Pár mondatban az elmúlt napokról. Rettentően hideg van. Most épp -18,2 Celsius fok van, az előbb láttam a Keskustorin álló színház tetején a hőmérőn. Brrr. Már kb. 10 perce vagyok a szobámban, de a bal kezemet még mindig alig tudom mozgatni, hogy gépeljek. :)

A hétfő és a kedd gyorsan eltelt. Tegnap két órám is volt, ezek közül a másodiknak ez volt az első előadása: Finnish Society and Culture, és az első az a finn történelmet igyekezett másfél órában összefoglalni. Elég érdekes volt. Az volt az óra alcíme, hogy Finland between East and West (vagy valami ilyesmi), és leginkább arról szólt, hogy szerencsétlen ország történelme jóformán nem állt másból, mint hogy vagy a nyugathoz (és különösen Svédországhoz) tartozott és arra tendált, vagy Oroszországhoz/Szovjetunióhoz. Nem, de egyébként tényleg tök érdekes volt az az identitás-keresés történet, ami kirajzolódott a szemünk előtt, és főleg az, hogy a tanár szerint magát az országot is mennyire megosztotta ez az egész történet. Meg nagyon érdekes, hogy milyen a környező országokkal a viszonya. Finnország Svédország kicsi tesója, miközben Finnország a balti államok nagy tesója.

Tegnap este a koliban palacsinta party volt, ami úgy nézett ki, hogy este 9-re kb. 70-80 palacsintát sütött ki Zoe, 9-re odamentünk kb. 20-an a konyhába, és nagyon hamar elpusztítottunk mindent, elmosogattunk, és visszamentünk a szobánkba. :) Én vittem egy kis dzsemet meg narancslevet, és beizzítottam a frissen vásárolt zöld tányéromat. Olyan szép! :)

Aztán tegnap este fél 12-kor még páran kitalálták, hogy menjünk el abba a karaoke bárba, ahol a múltkor egy buli után kikötött a fél kollégium. El is mentem, de sajnos itthon felejtettem a személyim, és itt kérték mindenkitől. :( Úgyhogy inkább hazajöttem, és már nem mentem vissza, iszonyúan hideg volt!

Meg ma reggel 9-től órám volt, és nem akartam sokáig fent lenni. Az órám után találkoztam a Cultural Conversation-ös csoporttal, jó lesz, négyen vagyunk lányok: egy olasz, egy finn, egy francia és én. Összesen 15 munkaórát kell együtt lennünk, és már ki is találtuk az első 3 óra tematikáját. Először meghökkentő és furcsa, vicces dolgokat kell megosztanunk a többiekkel az országunkról. Én arra gondoltam, hogy van az a baromi jó Sopronis reklám, és arra fűzöm fel a mondanivalómat. :)

Ja, ma meg kaptam egy tamperei telefonkönyvet és szaknévsort. Be volt dobva a postaládámba. :)

A mai olasz főzőlecke elmaradt sajnos, de az azt követő pizsama party nem. Olyan 11 felé tévedtünk le mi is, és vicces volt. :) Csináltam pár képet, többek szájából elhangzott a "please, do not tag me on the Facebook", és hát én hiába nem jelölöm be az embereket, ha mások megteszik ezt helyettem. :)

Volt egy srác, aki félmeztelen volt, és a mellkasára az volt írva: "please no facebook". Na ezt például nem fotóztam le. :)

És itt hangzott el Pit szájából az is, hogy "you seem a theorist girl...anyway...you are a sociologist". :)

Először összeakadt a nyelve, és theorist helyett terrorist-ot sikerült mondania. :)

Pit egyébként szociális munkát tanul és luxemburgi. Még nem jutottunk el oda, hogy megkérdezzem, vajon Luxemburgban ugyan milyen típusú munkát is végez pontosan egy szociális munkás. Mert azt csak sejteni vélem, hogy nem olyat, mint otthon... Panaszkodott is rá, hogy kevés a gyakorlati képzésük, és hogy sok az elmélet. De hát könyörgöm, Luxemburgról beszélünk!!!

Holnap a helyi Erasmus diákságot állandó mozgásban tartó szervezet szervez nekünk egy Winter sport day-t. Hát kíváncsi leszek. Nekem ugyan este 8-ig órám van, de állítólag 11-ig lesz a muri. Elnézek rá, hátha bírom a hideget, lehet, hogy elviszem Bogi sínadrágját. Amúgy holnap este palacsinta party-ra is hivatalos vagyok az ötödik emeletre.

És ma arra kellett rájönnöm, hogy a party szó mindenhez megy.

Szép pelyhekben hull a hóóóó. :) Szuperül néz ki. :)

Tegnap beszélgettünk páran arról, hogy kinek hány órája van most itt.

Az ELTE összesen 2 óra elvégzésére kötelezi minimum az Erasmusos diákokat. A többség persze ennél többet szokott felvenni, hiszen általában az a cél, hogy a külföldi órákkal kiváltsanak jópár otthonit, de azért lássuk be: 2 órát elvégezni nem nagy kunszt.

A Learning Agreementben így nekem is 2 tárgy szerepel, ehhez képest jelenleg 6 tárgyam van. Ismertek, úgyhogy inkább ne is mondjatok erre semmit...(de hát ha egyszer mindegyik olyan érdekes!!!)

1. Introduction to Finnish Women's Studies (7 ects)

Ez a legfontosabb órám, ezért jöttem. Nagyon sok újat nem mond, de közben olyan szövegeket kell olvasnunk, amiket eddig is mindig el akartam olvasni, és most végre valóban muszáj, és van is rá időm, sőt, érzem azt, ahogyan a fejemben lévő, eddig egymástól távol levő tudások és információk szépen összekapcsolódnak, és ezt nagyon élvezem! Alapvetően előadás, ahol viszont van katalógus, és úgy óráról órára kell olvasni, vagyis inkább ajánlott, mert a periódus végén egy 15-18 oldalas lecture diaryt kell beadni, ami egyfajta összefoglalása annak, hogy az embernek milyen gondolatai támadtak az olvasott művekkel kapcsolatban. A céltehát nem az, hogy zanzásítva leírd és összefoglald az olvasottakat, hanem az önálló gondolataidnak a papírra vetése.

2. Nordic Welfare States in Transition (3 ects)

Minden órán más előadó jön, és a saját kutatási területéről tart előadást. Pl. munkaerő-piaci helyzet, idősgondozás, családok és gyerekek, stb. A végén egy 3 oldalas kutatási tervet kell beadni.

3. Voting Behaviour (4 ects)

Egy fiatal görög vendégtanár tartja, tök érdekes és tök érthető. Sok újdonságot itt sem hallok, viszont mindezt angolul, és most ez a fontos. Inkább rendszerezi az ember tudását, és azis nagyon hasznos. 7 témából kell egyet választani a félév végén és egy 10 oldalas dolgozatot kell beadni. Én már sejtem, mit fogok csinálni, hála az SPSS-tudásomnak.

4. Finnish Culture and Society (3-4 ects)

Ez az óra jövő héten kezdődik, és itt is vendégelőadók lesznek. Ez az óra a város (!) összes külföldi diákjának meg lett hirdetve, fel is lehet venni bárkinek. Sajnos picit üti a Women's Studies-os órámat, de a tanár szerint nem baj, ha késve osonok be.

5. Women and International Social Development (3 ects)

Ez az órám tömbösítve lesz megtartva februárban. Alapvetően a fejlődő országok nőiről lesz szó, és lesz egy egész óra Kínáról és a kínai falvakban élő nőkről.Ez nagyon érdekel.

6. Cultural Conversations (1-2 ects)

Ez az az óra, ahol kiscsoportokba vagyunk szervezve, különböző országból, és a cél, hogy megismertessük egymással a saját kultúránkat. Az óra teljesen önszerveződő, gyakorlatilag a csoport alakítja ki a találkozók időpontját, hogy mit fognak csinálni stb. Minden találkozó ótán egy jelentést kell írnunk és elküldeni a tanárnak.

Megihletett, hogy ma Mirkka, az egyik finn tutordiák biciklivel jött a találkozóra, és gondoltam, hogy hamarosan (ha megérkezik a biciklilakat) akár én is felpattanhatnék a hideg ellenére. Réteges öltözködés meg ilyesmi. Gondoltam, kíváncsiságból megnézem, hány fok van most. Nézem a weboldalt: -6.

-6??? Az nagyon enyhe...gyanúsan enyhe...

Igen, Fahrenheitben volt megadva...Celsiusban -21.

Várok még ezzel a biciklivel pár hetet...

Tegnap este ismét party volt a 3. emeleten. Előzetes terveimmel ellentétben mégsem mentem el a Love Hotelbe, de felmentem a lányok szobájába egy kicsit. Diana irtó finom dolgot készített: barna kenyeret pirított meg valahogy (nem kenyérpirítóval, hanem mintha sütőben csinálta volna), majd fokhagymát kent a kenyerekre, de úgy, hogy éppen érezted a szádban az ízt. Nagyon finom volt!

A 3. emeleten ment a nagy bulizás, két asztalnál is játszottak valamit, a szabályokra tök felesleges ilyenkor rákérdezni, mert a lényeg úgyis az, hogy inni kell. Akárki nyer, akárki veszít.

(Azt hiszem, igaza van Jézusnak, és be kell mutatnom nekik előbb-utóbb a vodkaváltót...)

Délelőtt aztán lenéztem újra a 3. emeletre, mert fel akartam iratkozni a kedd esti olasz főzőleckére (bizony, ilyen is van ám itt!). Hát ne tudjátok meg, mi volt itt...törött szék, irtózatos mocsok, igazi csatatér. Ne értsetek félre, nem vagyok a bulizás ellen, de a rongálást nem szeretem.

(Amúgy újra találtam egy üres sörösdobozt. Vicceltek?! 15 eurocentet ér, ha visszaviszem!)

Délután pedig egy másik finn tutorral, Mirkkával és az egyik litván lánnyal találkoztam, és elmentünk egy kávézóba. Egy igazi aranyos északi házikócska, sőt, házikócska-komplexum az egész, ahol múzeum is üzemel, de csak nyáron.

Isteni almás sütit ettem, és nagyon finom kakaót ittam! Ide még vissza kell jönni!!!!

Mikor Mirkó megtudta, hogy hol fogok lakni itt Tamperében, csak annyit mondott: Ja, az a bulikoli.

És valóban.

Tegnap és ma is ment a buli, tegnap éjjel 2-kor még javában szólt a zene, most fél 2 van, de már csend honol. Tegnap jobban felhúzott a dolog, de a mai repertoár sokkal jobban tetszett az én ízlésemnek is. Lement példul a Nirvana In Utero albuma, amit évek óta nem hallottam.

Ígérem, nem megyek át angolba semmiképp, de ez olyan jó kis címnek tűnik a mai eseményre.

A mai napon ugyanis életemben először voltam jégkorong mérkőzésen, és hol máshol tegye ezt az ember, mint Finnországban.

Tamperében két első osztályú hokicsapat van, és mi a vicces nevű Tappara csapat hazai mérkőzésére mentünk el, ahol a fővárosi Jokerit gárdáját fogadták.

A két együttes összecsapása azért is volt különösen pikáns, mert a tabellán egymás mögött foglalnak helyet, és a Jokerit esetleges győzelmével megelőzte volna a Tapparát.

De há-há, nem így történt.

Bár a vezetést a Jokerit szerezte meg a 3. harmad derekán, a Tappara nem sokkal később kiegyenlített, a hosszabításban pedig a hirtelen halál elveinek megfelelően az első gólig megy tovább a mérkőzés, ezt pedig a Tappara szerezte meg.

Na, ennyit a sporttudósítói stílusról.

Az ember lánya hozzá van szokva egy bizonyos meccshangulathoz. Kerestem, hátha megtalálom a szokásos szotyiárusokat, de ne is reménykedj...A szigorúan papírzacskóban árult és a fogyasztás után az előtted álló nyakában landoló szotyi vagy tökmag itt nem menő.

Van helyette popcorn és poharas kóla.

És még egy nagyon fontos dolog: a majdnem bekapott gólt vagy a saját kapus bénázását itt is a következőképpen kommentálják: jujujujúúúúúj. Ez nemzetközi szó.

Képek itt, videó itt.

És azt nem is osztottam meg Veletek, hogy hétfőn három helyre is kiraktam letépkedhetős hirdetésemet, hogy szívesen oktatok SPSS-t. És ma megnéztem, és az egyik helyen letéptek belőle egyet! :)

Még ha nem is jelentezik az illető, azért jó volt látni. Holnap meg tudom szemlélni a társtudos épületben is, hátha volt még pár érdeklődő.

Amúgy inkább arra számítok, hogy március közepétől jön, aki jönne, mert van egy Quantitative Methods óra egy BA-s szakon, ahol a félév második periódusába mennek gépezni. Meglátjuk.

A mai napom már kellemesebben telt, mint a tegnapi. Újra találkoztam a lányokkal, akik ellentmondást nem tűrően közölték,hogy pénteken megyek velük bulizni (?), szombaton meg a public saunába.

A tamperei Erasmus-os diákok között elég annyit mondanod, hogy Love Hotel, és mindenki tudja, mire gondolsz. Szeretném leszögezni, hogy még sosem jártam ott.

De azt hiszem, nem kerülhetem el a sorsom.

Egy csomó diákbuli ide van szervezve, állítólag állandó a tömeg, és gyakori, hogy a belépőjegyen túl is kell fizetni a ruhatárért. Ez azért itt Finnországban is vérlázító dolog. Gyakoribb, hogy nincs belépő, de pl 2€ a ruhatár, vagy van belépő, de akkor a ruhatár ingyenes vagy nem kötelező.

Na hát múlt héten állítólag 7€-t kértek mindennel együtt egy heringélményért, ahol ráadásul az eeeeeelektro meg hip-hop zene megy. Ismertek. El tudtok képzelni egy ilyen helyen...? Én igen, de abban sok köszönet nem lenne.

Na, a mostani pénteki buli ebben az erotikus filmek hangulatát idéző névvel rendelkező helyen lesz, ami egyébként -úgy tudom- csak a nevében hotel. Pedig milyen jó árucsatolás lenne: mattrészegen nem kell messzire menned, hogy ledőlj. Ha valóban ráveszem magam, hogy megnézzem, természetesen képes illusztrációval díszített beszámolóm itt fog virítani.

Ja, amúgy ma a Women's Studies-os tanárnő a következő feliratú pólóban jelent meg: Global Feminist Conspiracy.

Szerintem csak én vettem észre. Nekem bejött. :)

Az előbb sikeresen kizártam magam a szobából.

A mosdóba akartam kimenni kezet mosni, és ahogy kiléptem a szobából, összefutottam a szomszéd lánnyal, hogy végképp esélyem se legyen emlékezni, hogy nálam van-e a kulcs vagy sem.

Ugyanarra mentünk, mikor kiesett a kezéből a kulcs, az én agyamba meg belenyilalt a felismerés, hogy szépen ott van a csukott ajtó mögött.

Pafffff.

Mivel munkaidőn kívül történt mindez, 25 €-ba fájt. Volna.

Ha a jófej ajtónyitó bácsi nem mondta volna, hogy elég 20 € is, mert történetesen a következő címletem 100 € volt. Mutattam az egyik folyosószomszédnak, hogy fel tudná-e váltani, úgy nézett a 100€-ra, mintha lett volna mögötte még három vagy négy nulla.

Szóval megúsztam 20€-val. Valami közeli kávézóban volt a bácsi, aztán mondta, hogy úgysem jön messziről, elég neki ennyi.

Utálom ezt a rendszert. Becsukod az ajtót és bezáródik azonnal. Mindig nálad kell lennie a kulcsnak, még ha egy pillanatra is mész ki.

Azt hiszem, eddig ez a leggyatrább napom. Reggel leégettem a jobb kezem, mert ellenőrizni akartam, hogy folyik-e a termosz. Folyt mint az állat, mert nem kattintom rá a kupakját, így mikor fejre állítottam, sikeresen ömlött belőle a forró teavíz.

Most este meg ez az ajtó.

És még az a szép, hogy az előbb azon gondolkodtam, hogy nahát, milyen vicces, hogy ma nem is voltam sehol, ésígy nem is költöttem pénzt. Ha-ha-ha! Hát elég kilépni a szobádból és máris könnyebb leszel 20 €-val, főleg, ha ilyen figyelmetlen valaki, mint én.

A nap pozitívuma az a mandarin volt, amit a szomszéd lánytól kaptam, miközben várakoztam a bácsira. Ő adta kölcsön egyébként a mobilját is.

Áááá, amint látható, ma nem volt valami fényes napom, úgyhogy ha holnap semmi sem történik, akkor is jobb lesz, mint a mai.

Küldjetek sok csít!

Egyébként gondolkodtam azon is, hogy megvárom a reggel 9-et, és elmegyek a TOAS irodába a pótkulcsért, mert úgy ingyen lett volna. No de oda el is kell jutni, rajtam meg papucs, pulcsi. Azért oké, hogy nincs olyan nagyon messze, de 20 percnyire tuti van, -8 fokban meg a sarokig se tudok eljutni papucsban és pulcsiban. Áááá.

Ebéd előtt megvettem a jegyem a csütörtöki jéghoki meccsre. :) Aztán ebédnél összetalálkoztam Yoo-val, aki mondta, hogy kaja után hazamegy Lapinkaariba, és hogy nincs annyira messze gyalog. Valóban. 25-30 perc alatt ott is voltunk. Azért mentem vele, hogy megmutassa az ottani TOAS épületeket,mert az egyik előtt ott vár rám egy bicikli, amit Mirkó hagyott ott. Totálisan elfelejtettem, hogy mi az a felirat, amit a biciklin keresnem kell, csak az volt bennem, hogy "Juventus", de nem ez a felirat, de valami ilyesmi, és hogy ha meglátom, fel fogom ismerni.

Nos, valószínűleg még sok ember alkalmazta ezt a technikát, mert rengeteg bicikli (~30) volt lelakatolva és 10 centis hóréteg alatt szenderegve a kollégium előtt. De megtaláltam!!!! És az van rajta, hogy Jupiter. :) Szerintem nem lesz vele gond. :)

Hazafelé pedig sétáltam egyet, bár az a helyzet, hogy itt pár napja porhó hullik az égből, ami olyan, mintha láthatatlan hó hullana, de az arcodon meg a szemeden baromira érzed, hogy valami esik, szemerkél. Ez az igazán alattomos hóesés.

Visszafelé pedig láttam két kisgyereket, akik közösen cipeltek egy hokiütőt. Ha nem tudnám, hogy Finnországban vagyok, tuti azt gondoltam volna, hogy szegény gyerekek, és hogy kettejüknek van közös ütőjük. Na mindegy. De egyébként nagyon ügyesen csinálták, mert ráakasztották a táskáikat, és az egyik fogta az egyik végét, a másik a másikat, és úgy vitték ketten a cókmókokat. :)

A harmadik emeleten a legnagyobb kupleráj kellős közepén három lány egy finn sorozatot néz a tévében. Az előbb még videoklipek mentek.

A mosókonyhában eluralkodott a káosz, ember embernek s ruha ruhának farkasa, a mosógép-előjegyzés mit sem ér, ha fittyet hánynak rá úgy, hogy még a ruhámat is letettem a gép elé jelezve, hogy jövök, vagyok, visszatérek és be vagyok írva abba a nyomorult könyvbe. És visszamegyek 10 perc múlva, és forog az a nyomorult gép, mert valaki belerakta a ruháit. ARGH!!!!

És tudjátok, hogy mit tettem?

Fogtam és beraktam a másik üres gépbe a ruhám, annak ellenére, hogy oda is be volt írva valaki (jó, 3-tól volt beírva, és fél 4-kor volt üres a gép).

Nem vagyok magamra büszke, de különben nem lenne tiszta ruhám. Miért nem lehet tiszteletben tartani a szabályokat? Máshogyan képtelenség együtt élni...

Egyre jobban várom már az e-mailt az ún. Cultural Conversations órával kapcsolatban. Az óráról már írtam kicsit korábban, az a lényege, hogy egy 1-2 kredites tárgy, amelyben egyrészt párokba vagyunk beosztva, másrészt maga a csoport is működik, különböző országokból leszünk együtt, és az a cél, hogy megismerjük egymás kultúráját. A jelentkezési lapon ki kellett tölteni, hogy milyen kultúrákra vagyunk kíváncsiak, mit várunk az órától, ilyesmi. Gyakorlatilag tanár nélkül fogjuk megcsinálni az órát, mi osztjuk be, hogy mikor fogunk találkozni, mi találjuk ki a "tematikát". Lehet filmet vetíteni, lehet zenét hallgatni, irodalmi műveket hozni, szóval mindent, amin keresztül a kultúrádat be tudod mutatni. Nekem már persze pörög az agyam azon, hogy mivel lehetne a magyar kultúrát bemutatni (mondjuk viszek egy üveg jó magyar bort, hehe). ilyenkor jön ráaz ember, hogy ez mennyire nehéz dolog, mennyire nehéz átadni a kultúrádat úgy, hogy egy másik ember értse is azt.

Azt egyébként meg lehet figyelni, hogy itt a külföldi diákok közül mely nációk találják meg egymást. Túl azon, hogy akik tudnak egymás nyelvén kommunikálni (tehát az azonos országból származók vagy pl a csehek és a szlovákok), nagyon megfigyelhető, hogy pl a posztszoci országok diákjai szerintem többet beszélgetnek és lógnak egymással. Ezen belül is a balti államok diákjai még többet.

Ültem itt az asztalomnál, amikor egy nagyon ismerős dallamot hallottam fel az alattam lévő 3. emeleti zsibongóból. Ez a Psycho!!!!

Leszaladtam, és valóban közös mozizás volt. :) Legközelebb a Madarakat vetítjük! :)